Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Varga János: A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve : Szocialista levéltárügyünk negyedszázada / 3–7. o.

. A munkát, a szocialista levéltár és levéltárügy kialakítását akkor levéltári dolgozók kicsiny csapata kezdte meg. Miközben e csapat állománya az évek mú­lásával fokról fokra izmosodott, az úttörők száma a természet kérlelhetetlen logikája szerint egyre gyérült és gyérül. Az évfordulón kegyelettel, illetőleg elismeréssel emlékezünk azokról, akik közben kikerültek sorainkból, és tisztelettel köszöntjük azokat, akik a szocialista levéltárügynek kezdettől alkotó munkásai voltak, és azok ma is. Az ő áldozatos és önzetlen tevékenységük nélkül kisebbek lennének eredményeink, és szegényesebbek tapasztalataink, amelyekre pedig a továbbképzéshez olyannyira szükségünk van. Kívánjuk, hogy tehetségüket és tudásukat még sokáig kamatoztathassák a népet szolgálni akaró levéltárügy javára. Jelentős jubileum rendszerint a számvetés ideje szokott lenni. A mostani év­forduló ugyancsak alkalmat kínál arra, hogy mérlegre tegyük huszonöt év ered­ményeit és kudarcait, szembesítsük sikereinket melléfogásainkkal, mérjük fel hasznos tetteinket és tartsunk szemlét mulasztásaink felett. Ezúttal azonban felmentve érzem magam részletes, a negyedszázad egészére kiterjedő számvetés alól. E kötelező áttekintést felszabadulásunk negyedszázados évfordulóján elvégeztük, a végzett munkát is, az előttünk álló közvetlen feladatokat is részletesen elemeztük. E vizs­gálódás eredménye öt év távlatából sem szorul lényeges módosításra. Három levél­tárunk: a Magyar Országos Levéltár, a Tolna, valamint a Somogy megyei Levéltár huszonöt esztendejéről rövid tájékoztatást kapunk ma annak konkrét dokumentálá­sára, hogy mekkora utat tett meg egy-egy intézményünk a szocialista levéltárügy megalapozása óta. Ezért az elmúlt negyedszázad fejlődésének csak néhány jellemző vonását emelem ki. A szocialista levéltárügy eddigi története három szakaszra bontható. Az első 1950-től 1956—57-ig tartott. E periódus legfontosabb eredményei a következőkben summázhatók: 1. A Levéltárak Országos Központjának létrehozásával egységessé vált a magyarországi levéltárak szakmai irányítása és felügyelete. 2. Páratlan méretű és szinte felbecsülhetetlen jelentőségű iratmentés zajlott le, amely levéltáraink állományát néhány év alatt több mint 30%-kal gyarapította a gazdasági szervek, testületek, családok és magánosok levéltári őrizetre korábban nem kötelezett anyagával. 3. A Magyar Országos Levéltár példája és tapasztalatai nyomán egységes szisztéma szerint megkezdődött az iratanyag tervszerű felmérése, leltárba vétele, vele párhuzamosan pedig az iratoknak mindenütt azonos elvek alapján történő rendezésére. A második szakasz az 1957-től 1969—70-ig tartó éveket öleli fel. Ennek jellem­zői azon a szervezeti változáson kívül, hogy a területi levéltárak a periódus vége felé tanácsi kezelésbe kerültek, az alábbiak: 1. Kiépültek a magyar levéltárügy széles körű nemzetközi kapcsolatai. 2. A levéltárak anyagának rendezettsége globálisan tekintve elérte azt a fokot, hogy rendezetlenség miatt az anyagnak körülbelül mindössze 6%-a maradt a kutatás számára teljesen hozzáférhetetlen. 3. A megyei levéltárak anyagáról is megkezdődött a legalapvetőbb segédletek­nek immár nemcsak összeállítása, hanem sorozat formájában történő közzététele. 4. A Magyar Országos Levéltárban létrejött az anyagmegóvás, konzerválás­restaurálás és reprodukálás korszerű bázisa. A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve

Next