Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Varga János: A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve : Szocialista levéltárügyünk negyedszázada / 3–7. o.
. A munkát, a szocialista levéltár és levéltárügy kialakítását akkor levéltári dolgozók kicsiny csapata kezdte meg. Miközben e csapat állománya az évek múlásával fokról fokra izmosodott, az úttörők száma a természet kérlelhetetlen logikája szerint egyre gyérült és gyérül. Az évfordulón kegyelettel, illetőleg elismeréssel emlékezünk azokról, akik közben kikerültek sorainkból, és tisztelettel köszöntjük azokat, akik a szocialista levéltárügynek kezdettől alkotó munkásai voltak, és azok ma is. Az ő áldozatos és önzetlen tevékenységük nélkül kisebbek lennének eredményeink, és szegényesebbek tapasztalataink, amelyekre pedig a továbbképzéshez olyannyira szükségünk van. Kívánjuk, hogy tehetségüket és tudásukat még sokáig kamatoztathassák a népet szolgálni akaró levéltárügy javára. Jelentős jubileum rendszerint a számvetés ideje szokott lenni. A mostani évforduló ugyancsak alkalmat kínál arra, hogy mérlegre tegyük huszonöt év eredményeit és kudarcait, szembesítsük sikereinket melléfogásainkkal, mérjük fel hasznos tetteinket és tartsunk szemlét mulasztásaink felett. Ezúttal azonban felmentve érzem magam részletes, a negyedszázad egészére kiterjedő számvetés alól. E kötelező áttekintést felszabadulásunk negyedszázados évfordulóján elvégeztük, a végzett munkát is, az előttünk álló közvetlen feladatokat is részletesen elemeztük. E vizsgálódás eredménye öt év távlatából sem szorul lényeges módosításra. Három levéltárunk: a Magyar Országos Levéltár, a Tolna, valamint a Somogy megyei Levéltár huszonöt esztendejéről rövid tájékoztatást kapunk ma annak konkrét dokumentálására, hogy mekkora utat tett meg egy-egy intézményünk a szocialista levéltárügy megalapozása óta. Ezért az elmúlt negyedszázad fejlődésének csak néhány jellemző vonását emelem ki. A szocialista levéltárügy eddigi története három szakaszra bontható. Az első 1950-től 1956—57-ig tartott. E periódus legfontosabb eredményei a következőkben summázhatók: 1. A Levéltárak Országos Központjának létrehozásával egységessé vált a magyarországi levéltárak szakmai irányítása és felügyelete. 2. Páratlan méretű és szinte felbecsülhetetlen jelentőségű iratmentés zajlott le, amely levéltáraink állományát néhány év alatt több mint 30%-kal gyarapította a gazdasági szervek, testületek, családok és magánosok levéltári őrizetre korábban nem kötelezett anyagával. 3. A Magyar Országos Levéltár példája és tapasztalatai nyomán egységes szisztéma szerint megkezdődött az iratanyag tervszerű felmérése, leltárba vétele, vele párhuzamosan pedig az iratoknak mindenütt azonos elvek alapján történő rendezésére. A második szakasz az 1957-től 1969—70-ig tartó éveket öleli fel. Ennek jellemzői azon a szervezeti változáson kívül, hogy a területi levéltárak a periódus vége felé tanácsi kezelésbe kerültek, az alábbiak: 1. Kiépültek a magyar levéltárügy széles körű nemzetközi kapcsolatai. 2. A levéltárak anyagának rendezettsége globálisan tekintve elérte azt a fokot, hogy rendezetlenség miatt az anyagnak körülbelül mindössze 6%-a maradt a kutatás számára teljesen hozzáférhetetlen. 3. A megyei levéltárak anyagáról is megkezdődött a legalapvetőbb segédleteknek immár nemcsak összeállítása, hanem sorozat formájában történő közzététele. 4. A Magyar Országos Levéltárban létrejött az anyagmegóvás, konzerválásrestaurálás és reprodukálás korszerű bázisa. A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve