Egyetemes Magyar Encyclopaedia 1. A-Ajuga (Pest, 1859)
által él, s innen van, hogy az egész iránti kötelmek oly szentek, oly magasra helyezvék, miszerint minden összeütközésnél az egyént kell feláldozni, hogy az egész éljen. Az egésznek élete századokat tölt be, s az emberiség fejlődési és mivelődési örök törvényének megsemmisítő hatalmát hívnám fel, s nem kevesebbet, mint egyházamat, hazámat, nemzetemet veszteném el, ha, ami lehetetlen, sikerülne meggyökereztetnem az önző szellemet, hogy tudniillik számításainkat csak énünknél kezdjük, énünknél végezzük. Messzebb, aho messzebb törnek lelkünknek vágyai. Minden családatya, minden polgár, minden hivő érzi, hogy csak azon művei szereznek lelkének örömet, melyeknek van valami maradandóságuk, melyek által másokat is boldogithatott, melyeket másokra is, gyermekeire, nemzetére, egyházára szállíthatott által; s ezen önérzete annál megnyugtatóbb , minél inkább sikerült neki, hagyományát a százados tartósság minden kellékével felvértezve, az időnek őrlő jogaitól biztosítania. A nemes, önfeláldozó tettek egyik leghathatósb rugója volt kétségkívül minden időben a gondolat , hogy véremnek, vagyonomnak egy nemes ügyérzi koczkáztatásával családom dicsőségét, nemességét, boldogságát alapíthatom meg. Ez érzelem oly erős és átalános, mikép a chinai, ki rendszerint minden népek között a legvastagabb materialista, midőn minden egyéb emberiségi érzeten túlteszi magát, ezen egytől mégis olykép elragadtatik, hogy egy halálra itéltért magát a halálbüntetést is kész kiállani, ha az ezért fizetett díj övéinek jólétét előmozdíthatja, vagy legalább nyomorúságát megenyhítheti. S hol, a világ mely tája alatt, az idő mely korszakában találtatók valaha nemes és nagy tettekről elhíresült egyházi vagy polgári község, anélkül, hogy tagjai az „áldozat“ nagy kötelmét ismerték, és kellő mértékben gyakorolták volna? Akinek tehát az „Egyetemes Magyar Encyclopaediát“ illetőleg nincs egyéb megpanaszolni valója, mint hogy annak végét netalán nem fogja megélni, az nyugtassa meg magát, csak ha megélik mások ; ha Isten előbb, semmint azt maga bevégezve lássa, találná őt kiszólítani: ideje volt intézkedni róla, hogy a már megjelent kötetek jó kézbe jöjjenek, maga pedig azon öntudattal távozhassák a siralmak ezen völgyéből: a kötetek örökösében hihetőleg utódot szerzett, ki helyét a társuoatban kipótolja, s e nagy egyház-nemzeti mű létesítésére ő utána közremunkálkodjék. Ha ezalatt a történet netalán néhány nehéz lépéssel tovább haladott, a tudomány új fejleményeket, a művészet új remekeket állított elő: mindezt pótfüzetek kiadása által könnyen kiegészíthetjük, de egy új Encyclopaediára alkalmasint soha többé nem vállalkozandunk. Állíttatott továbbá, hogy a kérdésben folgó vállalat a társulatot elvilágiasítja, s így eredeti rendeltetésétől eltériti. Már azon alkalommal, midőn mi 1853-ban a társulat szabályait, azokat megerősités végett felsőbb helyre terjesztendők, újból szerkesztettük, a tárgynak kellő megvitatása után először is abban állapodtunk meg, hogy a társulatnak egyetlen lényeges megkülönböztetése az, hogy katholikus könyvkiadó és terjesztő egyesület, mely mint ilyen irodalmi utón a nemzet vallás-erkölcsi művelődésére kiván és törekszik hatni. Miután pedig szörnyű dolog volna állítani, hogy az, mi nem szorosan véve theologiai, már nem katholikum, — hiszen különben minden kath. iskola, egyetem elvesztené kath. jellemét, midőn abban a theologiai karon kivül más tudomány-karok is állíttatnak fel, miután továbbá tapasztalati tény az, hogy a világi tudományokat csak úgy lehet a nemzet vallás-erkölcsi tekintetbeni megrontására használni, mint lehet azokkal annak ugyane tekintetbeni mivelődésére hatni: világosan állott előttünk, hogy sem a társulat kath. jellemét nem fogjuk kockáztatni, sem pedig a társulatot eredeti czéljától eltéríteni, ha a szorosan vett vallási tartalmú könyveken kivil világi tudomány-ismereteket tartalmazó műveket is adunk ki; sőt miután épen a világi tudományok azok, melyeket a hitetlenség a hittel ellenkezésbe törekszik hozni, hogy azok segélyével aztán a hitnek épületét ostromolhassa és megdönthesse, meggyőződtünk arról is, hogy amely társulat a nemzet vallás-erkölcsi míveltségét törekszik előmozdítani, annak nem