A magyar nyelvujítás szótára - Szily Kálmán (Budapest, 1902)

I. RÉSZ - Előszó

Előszó­ r forradalom története még nincs megírva, s eddig­ nem is lehetett megírni. A Szalay Lászlókat, Horváth Mihá­­lyokat Csereieknek, Szalárdiaknak kell megelőzni. Pár év előtt (Ny. 25:11) már közzétettem az én kró­nikám tervrajzát: előrehaladni a meggyökeredzett új szók nemzedékrendjében, a­meddig csak lehet, a halvaszülötte­ket, a fiatalon elpusztultakat pedig mellőzni. Ez utóbbiak közül csakis azok említendők meg, a­melyeknek születése vagy halála tanulságos az életben maradtak történetére. Olvastam azt a véleményt is, hogy nemcsak az élet­ben maradt új szókat, hanem valamennyit össze kellene gyűjteni. A ki ezt kivánja, bizonyára nem is sejti, hogy mit kiván. Íme csakis egy példa: A „Hírnök“ 1843. decz. 24-iki számában Nyitra-Zerdahelyi Lőrincz egy arany jutal­mat tűzött ki annak, a ki a „primás“-ra jó magyar szót talál. Ő maga mindjárt ajánlott néhányat, ú. m. elsnök, elsőd, elsődnök, elsőddor, fodor, fődornok, egydor, egynök. Az 1844-iki Hírnökben ezeken kívül még a következő szava­kat ajánlják: áldornok, paperczeg, elsőr, szűzőr, honvéd­­szentőr, véd­őr, védőr, gyámőr, ü­dvelőr, ü­dvőr, ü­dvnök, papnagy, hitnagy, üdvnagy, ajznagy, honérsek, főnagy, elsér, lelkessér, leikér, főhitőr, főegyháznok, elsész, lelke­­lész, elsők, elsék, elsőddorász, fődorász, fődörész, elsény, papor, felnök. — Kérdem: érdemes lett volna-e az ilyes­miket is összegyűjtenem ? Íme, a­mit ígértem, kedves olvasóim, előttetek fekszik „a magyar nyelvújítás krónikája“, szótári alakban. Semmi egyéb, mint krónika; se nem teljes, se nem tökéletes. Sok dátum-tévedést s egyéb hibát, de még több hiányt fogtok benne találni. Sokról, a­mit újnak mondok, be fogjátok bizonyítani, hogy már jóval előbb, sőt talán a régi iroda­lom nyelvében is megvolt; sokról, a­mit csinált szónak tartok, ki fogjátok mutatni, hogy megvolt a nép nyelvében

Next