A magyar nyelvujítás szótára - Szily Kálmán (Budapest, 1902)
I. RÉSZ - Előszó
Előszó r forradalom története még nincs megírva, s eddig nem is lehetett megírni. A Szalay Lászlókat, Horváth Mihályokat Csereieknek, Szalárdiaknak kell megelőzni. Pár év előtt (Ny. 25:11) már közzétettem az én krónikám tervrajzát: előrehaladni a meggyökeredzett új szók nemzedékrendjében, ameddig csak lehet, a halvaszülötteket, a fiatalon elpusztultakat pedig mellőzni. Ez utóbbiak közül csakis azok említendők meg, amelyeknek születése vagy halála tanulságos az életben maradtak történetére. Olvastam azt a véleményt is, hogy nemcsak az életben maradt új szókat, hanem valamennyit össze kellene gyűjteni. A ki ezt kivánja, bizonyára nem is sejti, hogy mit kiván. Íme csakis egy példa: A „Hírnök“ 1843. decz. 24-iki számában Nyitra-Zerdahelyi Lőrincz egy arany jutalmat tűzött ki annak, a ki a „primás“-ra jó magyar szót talál. Ő maga mindjárt ajánlott néhányat, ú. m. elsnök, elsőd, elsődnök, elsőddor, fodor, fődornok, egydor, egynök. Az 1844-iki Hírnökben ezeken kívül még a következő szavakat ajánlják: áldornok, paperczeg, elsőr, szűzőr, honvédszentőr, védőr, védőr, gyámőr, üdvelőr, üdvőr, üdvnök, papnagy, hitnagy, üdvnagy, ajznagy, honérsek, főnagy, elsér, lelkessér, leikér, főhitőr, főegyháznok, elsész, lelkelész, elsők, elsék, elsőddorász, fődorász, fődörész, elsény, papor, felnök. — Kérdem: érdemes lett volna-e az ilyesmiket is összegyűjtenem ? Íme, amit ígértem, kedves olvasóim, előttetek fekszik „a magyar nyelvújítás krónikája“, szótári alakban. Semmi egyéb, mint krónika; se nem teljes, se nem tökéletes. Sok dátum-tévedést s egyéb hibát, de még több hiányt fogtok benne találni. Sokról, amit újnak mondok, be fogjátok bizonyítani, hogy már jóval előbb, sőt talán a régi irodalom nyelvében is megvolt; sokról, amit csinált szónak tartok, ki fogjátok mutatni, hogy megvolt a nép nyelvében