Póra Ferenc: A magyar rokonértelmű szók és szólások kézikönyve (1906)
Póra Ferenc: Előszó
ELŐSZÓ. Az irálytan tanítása közben azt tapasztaltam, hogy a tanulók egy része nem rendelkezik a kívánatos szóbőséggel, minek folytán képtelen gondolatait választékosan kifejezni. E baj orvoslására rendszeresítettem az u. n. szinonimikai átírást olyformán, hogy valamely olvasmányban aláhuzattam minden szót, mely mással való felcserélésre alkalmasnak mutatkozott, és azután beirattam az olvasmányt megváltoztatott alakjában a füzetbe. Kitűztem továbbá egyes fogalmakat, p. kóborol, üt, szép, rút, buta, bolond és felszólítottam a növendékeket, mondjanak hasonló értelmű szókat és írják be a füzetbe. Ekkor az osztály nagy bámulatára kiderült, hogy némely fogalom kifejezésére van 30—50—100 szó is, melyek közt csak fokbeli vagy árnyalati különbség van. A paronimákról semfelejtkeztünk meg, p. év meg esztendő, eb meg kutya, füt meg szalad stb. E módszer mellett igen szép eredményeket értem el. A rokonértelmű szócsoportok gyűjteménye ilykép évről évre gyarapodott, úgy hogy 1895-ben már tizenhatezer szó és szólás vett benne. A M. T. Akadémia e munkámat 1896-ban a Marczibányi-jutalommal tüntette ki az alábbi jelentés tanúsága szerint.