Paedagogiai encyclopaedia - Verédy Károly (Töredék, 1886)
P - Petrarca - Philantropinismus
756 Petőfi. — Philantropiitismus, dagasztó, mert ebben látta nemzetének jövő fenmaradását biztosítva. Ez elvből kifolyó némely cselekményei miatt a különcz bélyegét igyekeztek egyéniségére nyomni — elég jogtalanul. A fiatalságnak valódi bálványa s a nagy napokban egyik vezérlője volt. 1848. márczius 15-ke nélküle nem lett volna jelentőségteljes. Jól mondja Jókki, hogy e napot szent Petőfi napjának kellene nevezni. — Ő volt e nagy napon a megifjodott ország zászlóvivője. Ő adta ki a jelszót: »Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot!« Ki is vivták. Az átalakult viszonyok élénk vágyat keltettek benne a népet az országgyűlésen képviselni — ez azonban nem teljesült be. 1848. év végén a hadseregbe lépett századosi ranggal s a 28. zászlóaljnál Bem oldala mellett részt vett az erdélyi hadjáratban s több csatában kitüntette magát. A segesvári ütközetben tűnt el, valószínű, hogy itt esett el Halálával bizonyította be azt, mit költeményei elé irt: »Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.« A lángoló kegyelet 1882. okt. 15-én az ország fővárosában Huszár Adolf által készített szobrot emelt a nemzet nagy költőjének. A házat, melyben született az »írók és művészek társasága« vette meg , s ahol csak hosszasabban tartózkodott, emlékkövek jelölik. Nevéről alakult a »Petőfi-Társaság«, mely a nemzetben a nagy név iránti kultuszt hivatottan ápolja. Petőfi világirodalmi jelentőségét fényesen igazolja az, hogy műveit minden műveit nemzet igyekezett lefordítani, dicsőséget szerezve mindenütt a magyar névnek. Áldjuk is érette emlékét. — Lekly Gy. Magyar Helikon: »Töredékek Petőfi S. életéből« dr. Vutkovich Sándor, 1884. — Gyulai Pál: »Petőfi élete és költészete.« Kőnyomat. 1878. — Toldy E. »Petőfi S.« Magyar költők élete. I. 1871. — Vajda János : »Emlékezések« Pesti Napló, 1884. nov. 23. Petrarca. (L. Irodalom.) Philantropinismus (emberszeretet) alatt a paedagogiában azon irány értetik, mely Basedow nyomán nem a jövő, túlvilági boldogságra, hanem e földi életben való boldogulásra akarta és akarja a növendékeket képesíteni. Rousseau elvei a philantropista paedagogiára döntő befolyást gyakoroltak. Az idegen nyelvek és a hittani tételek helyett az anyanyelv és a reáliák részesültek előnyben. A könyvnélkülözés helyett a szemléleten alapuló megértés, az iskolai durva erőszakra támaszkodó büntetések helyett a becsvágy felébresztése, a vallástanban az orthodoxia helyett a felvilágosultság és türelmesség szerepelt elsősorban. A tanítás czélja főleg arra irányult, hogy a tanítványokból becsületes, életrevaló világpolgárokat képezzen. E végre nemcsak a lélek, hanem a test épségére és erősbítésére is nagy figyel