Pedagógiai Lexikon 2. Kaczvinczky-Zwingli (Budapest, 1936)
P - Petőfi Sándor - Petrarca, Francesco - Petri Pál - Petróczi István - Pforta - Phaedrus
611 Petőfi Sándor (1823—1849) a legnagyobb magy. lírikus életét és munkásságát tekintve kevés kapcsolatot tartott ugyan a nevelésüggyel, költészete azonban ennek ellenére elsőrendű nevelőértékűnek mondható. Fináczy szerint P. személyiségének három oly alapvonását lehetne megjelölni, amelynek erkölcsnemesítő hatása rendkívül fontos a magyar ifjú és leány lelkivilágának kialakításában. Ezek : a hamisítatlan magy. érzés, amely költészetén végigvonul; nyelve, amely a magy. nép gondolat- és érzésvilágának minden jellemző árnyalatát magán viseli; végül pedig a szabadságnak olthatatlan szeretete, amely nála forró nemzeti érzéssel olvad egybe. Pbben, az emberben megvan a jellem egysége: a jellem függetlensége, önállósága és erkölcsi emelkedettsége, amelyet követendő példaként mutathatunk növendékeinknek (1. Fináczy : Világnézet és nevelés, 1925). P.nek sűrű összeütközései voltak tanáraival és ezért Ortvay T. akadémikus Csaplár B. felett tartott emlékbeszédében azt állítja, hogy tanár, aki tekintélyére vigyáz, soha nem bocsáthatja meg a költőnek a tanárai ellen elkövetett inzultust. E kérdés elbírálásánál azonban a körülményeket is ismernünk kell. Első tanára, aki nagyobb hatást gyakorolt reá, Koren J. volt az aszódi ev. gimn.ban és róla hálás szavakkal emlékezik meg. A jó tanító c. költeménye pedig inkább tréfának, mint rosszindulatúnak mondható. Első esküm és Deákpályám c. versei már határozott vádként hangzanak az iskola ellen, egyik selmác bányai tanára, aki "rossz szemmel nézte az iskolai fegyelmet oly nehezen tűrő fiút, üldözésével elkeserítette életét, sőt meg is buktatta, amivel Petőfi iskolai pályája megakadt. Később Pápán folytatta tanulmányait, ahol főleg Tarnóczy L. hatott reá, akiről melegen emlékezik meg, de még az ő kedvéért sem tud a tanároknak megbocsátani. Későbbi időből származik az a kifakadása, amely a Március Tizenötödike c. hirlapban jelent meg és a következőképen hangzik: ,,Tanakodnak theológiáról, paedagógiáról és az ördög tudja miféle táról. Elhagyhatnátok most azt a nevelést, mikor azt sem tudjuk, lesz-e kit nevelni, vagy sem“. (1848 aug. 11.). Hogy P.ben egyébként megvolt a kellő érzék a népoktatás szükségletei iránt, arról eléggé tanúskodik az 1847-ből származó A Táblabíró c. töredéknek két versszaka. Irod. Részletes irodalmat 1. Pintér J.: A magy. Irod. tört. kézikönyve (1921, II. k.). — Répert. Antal B.: Nagy emberek — tanítóikról (M. K. 1910). ■Valdapfel J. : P. és a pedagógia (M. P. 1922). Perenczi J.: P. és Arany barátsága (Bp. Szemle 1917, 480. sz.). k. i. Petrarca, Francesco (1304—74) olasz költő, az első olasz humanista, „az első modern ember, aki úgy ír, amint érez“, megindítója az egész renaissancenak. Különösen jellemzi, hogy nyíltan szembehelyezkedik a középkori tudománnyal. A skolasztikus bölcseletet értéktelen szóhalmaznak tekinti, mert nincs fontosabb, mint az ítélet szabadsága (De vita solitaria). Világosan látta és mélyen átérezte, hogy a vitág elvesztette a szép iránt való érzékét , pedig a világot széppé kell tenni, ennek kell uralkodnia minden téren és egyesülnie a jóval, az igazsággal. Bár sohasem tanított, mégis egy egész tanítói iskolát alapított: ezek a szellemi tanítványai a XIV. sz. második felében és a XV. legelején városról városra vándoroltak és hirdették a humanizmus igéjét. P.nak szoros értelemben vett pedagógiai elmélete nincsen ugyan, de van egy felette figyelemre méltó levele, amelyet Gilbertus pármai grammatikushoz intézett : nagyszámú irodalmi alkotásai között az egyetlen, amely a nevelésről szól, humanista és evangéliumi szellem egyesülnek benne. V. ö. bővebben Fináczy III. (főleg 15—19. 1. U. o. trod. és 27—30.1., ahol a fent említett levelet magyar fordításban közli). Petri Pál (1881—). 1922. kultuszállamtitkárrá nevezték ki és azóta egyik legközvetlenebb munkatársa volt Klebelsberg K. gr.nak főkép népiskolai programmja keresztülvitelében. Petrőczi István (1868—1933) min. tan., kir. tanfő., a vkm.ban. Élénk és eredményes működést fejtett ki a népisk. építés terén. M., 1906. s. szerk., 1910—11. fel. szerk. a N. L.nak, 1930—33. fel. főszerk. Tan- és vezérkönyvek. Pforta : 1. Fejedelmi iskolák. Phaedrus: Származáséról, életkörülményeiről kevés adat maradt reánk : a makedóniai Pieriában született, rabszolgasorban került át Rómába, ott meséket kezdett írni s tehetsége elismeréséül Augustus felszabadította. Öregkorban, Claudius uralkodása idején halt meg. A világirodalom első nagy meseírója, a görög Aisopoa (Kr. e. VI. sz.) ihlette írásra és eleinte az ő drégagyöngyeit foglalta római keretbe, de később egyre jobban szabadult hatása alól és kora ferdeségeit is kipécézte (így pl. a Farkas és a bárányban Nérónak Britannicus ellen elkövetett galádságát teregette ki). Egyenessége, szókimondó természete miatt sok kellemetlensége támadt és emiatt lett esküdt ellensége Seianus, Tiberius mindenható kegyence is. Kortársai nem méltányolták érdeme szerint, de maga tudatában volt tehetségének és teljes mértékben valóra vált az a jóslata, hogy az utódok majd olvassák és megbecsülik. Meséi — Phaedri Augusti liberti fabularum Aesopiarum libri quinque címen valószínűleg töredékesen maradtak reánk — talán nélkülözik mintaképének költői szépségeit, de vonzó, tanulságokban gazdag tárgyuk, világos, könnyen érthető nyelvük, aztán a színpompa, rhetorikai sallang, cikornya nélkül való előadás min- Petőfi Phaedrus 512