Tolnai Világlexikona 2. Angol nyereg-től Azzurri-ig (Budapest, 1913)

A - Árva vára - Árvaváralja - Árva vármegye

335 Árva vára — Árva vármegye Árva vára, Árva vármegyében az Árva folyó mellett, meredekfalu sziklatömb tetején fekszik, s mint egyik legszebb régi emlékünket újabban is gondozzák. Árpád-házi királyaink korában koronabirtok volt és székhelye az árvai várispán­nak. Mai alakját Károly Róbert uralkodása alatt kapta. A fontos határszéli vár erődítéseit Nagy Lajos fejeztette be. Zsigmond zálogképpen hű­séges emberének, ostojai Stibor erdélyi vajdának, adományozta. 1434-ben a Stibor-család kihal­ván, a vár Giskra szövetségesének, a lengyel Komorovszky Péternek, hatalmába került. Ettől Mátyás király pénzen váltotta meg s oda­ajándékozta törvénytelen fiának, Korvin János­nak. Mátyás halála után a hűtlen Bakócz és társai minden javából ki akarták forgatni Korvin Jánost, így Szapolyai István 1495-ben ,1.-ra tette rá a kezét s nem is adta vissza. Szapolyai János királlyá választásával a Szapolyai-család Vág-menti birtokai az ellen­király, I. Ferdinánd, hatalmába kerülnek s a várat az ő hívei kapják meg, 1534-ben a lengyel Dubove János és 1556-ban Thurzó Ferenc. Ez a Ferenc nyitrai püspök volt, később azonban lutheránus lett. Tanulmányait Olaszországban végezte. Művelt s igen finom ízlésű ember volt. Ő kezdette meg a vár szépítését s ezért tőle számítják Á. fénykorának kezdetét. A vár ezután állandóan a Thurzó-család birtokában maradt, sőt a fiág kihaltával a leányivadékokra is átszármazott és az árvai Thurzó-örökség napjainkban is ezeknek a kezén van. Thurzóék nagyon sokat áldoztak Á.-ra. 1800-ban azonban tűzvész martalékává lett a vár. A vár alkalmas termeit most múzeumi célra használják ; helyi érdekű ásvány-, állat- és fagyűjteménye figye­lemre méltó. Nem is a gyűjteményeiért látogat­ják Á.-t, hanem festőién szép fekvéséért. A 136 m.-nyi magas, három oldalról meredek s helyenkint bokrokkal ellepett sziklatömb a folyó vizére egymás fölött nyugvó, két platócská­­val lejtősödik alá. Ezekre épült az alsó- és a középsővár. Innen lépcsők visznek fel a Ferenc­­toronyhoz, amelyből gyönyörű kilátás nyílik az egész környékre. Árvaváralja, kisközség, Árva vm. vári járásá­ban, (1910) 359 túlnyomóan tót és részben magyar, túlnyomóan r. k. és kis részben ev. lakossal. Á. az Árva folyó partján, a meredek sziklatetőn épült híres Árva vára (1. o.) tövében terül el. Van vasúti állomása, posta-, táviró- és távbeszélőhivatala, csendőrőrse. Valamikor Thurzó-birtok volt (1516-ig) s kápolnájában még most is látható a család temetési címere. Ma a körülötte terülő uradalom az árvai köz­birtokosság tulajdona. Hozzátartozik Árva vára is. • Árva vármegye. (Térképe a 328—329. oldalon.) Á. hazánk legészakibb vármegyéje. Északon és keleten Gácsország (Galicia), délen Liptó és Turóc vármegye, nyugaton pedig Trencsén vármegye határolja. A négyszög alaku és 2018 km 2 nagyságú vármegye hazánk egyik leg­­zordonabb és legszegényebb vármegyéje. Az Árva folyó völgye két nem egyenlő nagyságú részre osztja. A folyótól délre emelkednek az Árva-Liptói mészkőhegység­nek (1. o.) és ennek folytatásaként a Liptói havasoknak ormai, az el­sőben a Chocs (1613 m.), az utóbbiban a 2718 m. magas Banikov. Túl az Oravica folyón, a Fekete- Árváig, a terjedelmes jablonkai tőzegfensik van, a Bori mocsárral. Túl a Fekete-Árván, az ország határánál, emelkedik a Babia-Gura (1. o.) 1725 m. magas tetejével, és tőle délnyugatra az Osszus-hegycsoport (1. o.) a Piliszk­óval (1557 m.), és a Fehér-Árvától délre a Parács (1326 m.). Á. közepén, a Zázriva, Árva, Hrusz­­tinka és a Fehér-Árva völgyei által élesen körül­határolva, hosszú láncban húzódik az Árvai Magúra (1. o.). Ettől délnyugatra, a zázk­vai harántvölgytől folytatódik a Kis-Fátra, melynek két jelentős csúcsa, a Roszugyec (1606 m.) és a Sztoh (1608 m.) még a vármegye nyugati hatá­rán emelkedik. Á. hegységei az év legnagyobb részében hóval vannak fedve, helyenkint mere­dek sziklafalak. Á. fővize az Árva folyó, mely két forráspatakból, a Fehér- és a Fekete- Árvából ered. Az első a vármegye nyugati határánál ered és keleti irányában magába fogadja jobbról a Hrusztinkát, balról a Polho­­rankát, míg a második északkeleten, Gácsország határánál, ered és a Jelesna vizével bővülve, Usztye közelében egyesül a testvérével. Innen, mint egyesült Árva, vájt magának medret dél­­­­nyugat felé és Kralován közelében beleömlik­­ a Vág folyóba. Állóvize kevés van. A Liptói havasokban van néhány apró alpesi tó, a jablonkai fensíkon pedig kiterjedt mocsár. Á.-nek zord az időjárása, kemény a klímája. Az Árvai Magura égalj­i tekintetben két részre osztja a vármegyét, Alsó- és Felső-Árvára; az előbbi, kivált a jablonkai tőzegsíkságon felül, erősen nyitva lévén az északi hideg légáram­latoknak, igen zord éghajlatú, s erre csak októberben van aratás; Felső-Árva azonban, a Magúra által védve, valamivel enyhébb, ter­mékenyebb ; búza csak itt érik. Általában igen későn kezdődik a mezei munka, a marhát a ki­terjedt legelőkre csak júniusban hajthatják fel. Á. közepes hőmérséklete +5‘4°, szélsőségek -1-34'2° és —34'4° C. ; nem ritkaság, hogy a hő­mérő a nyári hónapokban is a fagypont alá Árvavárasba, Árvaváralja.

Next