Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-09-23 / 39. szám
Jork Szám. Péntek, September 231un 1936. LITERATÚRAI LAPOK. Harag és párt nélkül. ERÍNYI ’S BÉKEFIHEZ IGAZFI, AZ ACADEMIAI DÍJOSZTÁS’ ÜGYÉBEN. (Vége). Bár mi csudálatosak óhajtásaim, tessék meggondolni, quemadmodum nihil tand absurdum dici potest, quod,non dicatur ab aliquo philosophorum, szintúgy nihilita absurdum disiderari, quod non ab aliquo mortalium desideretur. Egyébiránt ha nem egy véleményen indulunk, annak oka, mint többnyire esni szokott nézőpontjaink különbsége, az enyim talán nem kissebb nem keskenyebb Bekefy uránál. Köznemzeti nyelv divat nélkűl nem fogok meg nemzetiséget, nemzetiség nélkül se nemzeti erűt, se nemzeti diszt. Nyelv, nemzeti nevelés és nemzeti literatura által terjesztetik. Nyelv csak terjedés és virágzás a’többségnél; csak nyttön nőve eszközölhető; meg kell elűzni a’ terjesztetnek a’ virágoztatást, vagy legalább nagyobb mértékben eszközöltetni azon egy időben, különben hátrálandja emez amazt a’ többségnél. A’ magyar akadémiának a’ literatura által, a’ nyelvet csak úgy kellene virágozhatni, hogy ezen virágoztatás a’ nyelv terjedését segítse, könnyítse, ne pedig nehezítse. A’ magyar akadémia’ czélja a’ magyar literatura; de mivel maga a’ literatura csak eszköz a’ nyelvterjedésre , és így a’ nemzetesülésre, következőleg a’ nemzeti javak’ kifejtésére. A’ t. társaságnak a’ nemzet’ mindenkori állását a’ nyelvre és literaturára nézve kell mindenkor tekintetbe venni, és a’ hihetőleg nemzeti többség’ óhajtását kimérve, ez által bölcsessége iránt mind tiszteletet, mind szeretetet gerjesztvén, képessé lenni a’ nemzetnek mind a’ nyelv, mind a’ literatura’ lépésűnkénti felemelésére. Nem kell félni , hogy az a’ ki érti és megizlelte ő-t, ne igyekezzék maga magától lassan lassan V-t is által érteni, és megizlelni. Akar van igazam, akar nincs, ennek keresése utján, úgy mint az óhajtó és remellő szántó- vető’elű léptekor vetés közben, talán némi hasznos és csírázandó magot is elvetéli. Adjon Isten rájok kedvező időt, csendes essűt, távoztassa el a’ nagyon szárító szeleket, és varjakat. A’ nap alatt mindenben a’ munka az emberé, az áldás pedig az Istené. Mindenikünk azt gondolja, hogy legjobban szánt és vet, mindenikünk áldást kér óhajt és reméli vetésére a’ nélkül, hogy a’ két szomszéd szántóvető ember egymással hajba kapjon, és igy mi is úgy tevénk ’s tegyünk úgy ezután is a’ fehér papiroson, mint ők az elérett és felszántott fekete földön, nem pedig úgy mint némelly .Vgyékben, némelly Tisztválasztó szék alkalmakor. -------------Balta csapással rettenetes hősök. ------------Igaz f. Emlény. Karácsony, új esztendei és nevnapi ajándék. 1837. 5 aczélra metszett képpel. Pesten kiadja Heckenast Gustav 12 г. 1, 298. Ha naponkint szaporodó íróink’ szorgalmához olvasóinknak buzdítása hasonló lenne, nehány év múlva dicsekedhetnénk literaturával, de ezen közönböség, melly jelenleg uralkodik nyelvünk iránt közöttünk , rövid idő múlva mind azon irányokat, mellyek gyönyörű gyümölccsel kecsegtetnek, elfojtándja, ’s ott a’ hol állunk, a’ kezdetnél fogunk maradni. Siralmatos helyezet egy’ nemzetre nézve, melly egyedül nyelve által létez, ha inkább pártolja a’ külföldnek elmetermékeit, mint a’ honiakét, hogy ez pedig úgy van, elég bizonyítékot lelhetünk könyvárusainknál. Heckenast Gustav иг, ki a’ legújabb időben, számos magyar munkákkal lépett fel a’ közönség elébe, ’s pedig úgy hogy ezek mind hazafiságának , mind izletének dicséretére válnak, az „Emlény5“ kiadásával tetézte érdemeit, és mi igazán óhajtjuk neki , hogy szép vállalata közönségünk előtt azon részvétre találjon, melly képes legyen őt, zsebkönyve folytatására ösztönözni, annyival inkább, minthogy ez mind bel, mind kül értékére nézve literaturánknak azon leleményei közé tartozik, mellyek a’ szebb lelket hidegen nem hagyhatják. A’ szép sort, Kisfaludy Sándorunk’ „Somlai vérszüret,*4 nagyobb regéből költsönözött két éneke kezdé meg. Tiszta ifjúi tűz, ’s meleg érzet futja át ezen elme szüleményt, ’s a’ hanyatlatához közelitő koszorúsban , édes örömest üdvezeljük a’ fért fi erejű költészt. Kisfaludy egyetlen ’s eddig utóérhetlenűl áll Parnassánkon, nem veszt az által dolgozata, hogy a’ mai nyelv szabályjait nem követi, én ezt némelly tekintetben készvagyok nyereségnek tekinteni. Mennyire ’s mikint hatott ő munkáival nemzetünk’ fejlődő lelkére, hogy ő volt az, ki hozzánk a’ költészet’ hajnalát felbájolta; itt sem, máshol sem szükséges gyámokokkal bizonyítni, mert a’ valóság sokkal élénkebben szólk A’ vadászlak czimű elbeszéléssel Kölcsey lép fel. Tárgya mindennapi jelenet polgári életünkben, de előadása ritka szépségű , piperétlen egyszerűsége szivet rázó , ’s az elmét magára figyeltető , óhajtható hogy azon szavak mellyek az emberiségnek védelmére olly meleg kebelből zengenek, ismét olly meleg keblekre találjanak, mellyek mind tehetik, mind akarják, hogy azon számtalan, embert alacsonyitó fenyitéki visszaélések eltöröltessenek. Valóban ideje hogy felserkenjünk, és a’ tévédében ne csak a’ büntetendőt, hanem a’ javítandót is tanúljuk szemlélni. Kölcseynk elbeszéllése Emlékünknek szép hajtása marad. Gaal badacsoni Lenkája váltja lelkes Kölcseynknek művét, történetink legregényesb korából van véve anyagja, t. i. dicső királyunk, nagy Lajosnak nápolyi költözéséből. Ha nincs 39