Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-04-22 / 17. szám

IT"' Szám. Feistet,Április 22.” 1836» LITERATÚRAI LAPOK. Harag és párt nélkül. Nyelvészet. Némelly a' magyar tudós Társa­ság különös használatára készült. „Ma­gyar Helyes írásb­a, tett észrevételekkel. Irta Stancsics Mihál. Pesten, Beimel Jó­sef betűivel. 1833. XXVII Il­­­. A­ honi nyelv melletti buzgalom az elébb meneteknek, vagy legulá­bb annak óhajtásának tanúja leven, minden,, valaki e’ tárgyban ön meggyőződésből felszólal, figyelmet ’s bizonyos tekintetben há­lát érdemel, ha csak a’ jó igyekezet’ érdemét — nényelly újabb kritikusainknak nem igen dicséretes példa-adá­suk szerint — eltagadni és semmivé tenni nem akarjuk. Azon­ban akárminemű munkálkodásnak , valamint érdemét (ha van) megismerni, úgy azt is, a­­mit benne hibásnak látunk, egész egyenességgel kijelenteni egyiránt köteleztetü­nk, csak hogy azt soha se tegyük indulatossággal és pajkos sértegetésekkel. Több szem többet lát, de a’ pajkoskodók’ soksága csak a’ za­vart öregbiti. Ezen nézetek szerint a’ jelen munkácska’ Szerzőjét is kész Rec. azon íróink közzé számlálni, kik már zsenge ifjúságukban ké­szek a’honi mivelődés’ előmozdítására tehetségük szerint áldozat­­jokat nyújtani. E’ munka nem egyéb egy rövid grammatikánál ’s hogy ez annyi grammatikáink mellett is felesleges nem lehet, vilá­gosabban meg nem mutathatta volna,mint egyik épen legújabb gram­matikánk’ botlásainak felfedezésök által, mellyek az élőbeszédben megigazítatnak. Azonban a’ Szerző’ részéről is vannak némelly kitételek, mellyek bízvást elmaradhattak volna. Ilyen ez: „Lesznek kik nem magyar nyelven kívánták volna iratai (itt munkájáról szól), de én igy akartam, mivel más czélom van, m­elyt csak kévésen látnak.“ (VI. 1.) E’ kévésektől látott czélt, ha már felhozódott, illő lett volna világosan előadni. Rec. megvallja , hogy nem annyira az említett czélt , mint magát e felidézett helyet nem érti. — Továbbá felesleges igazítás az, mikor a’ Szerző a’ hasonlításról (comparatio) szólván , ezt mondja: „Én csak két lépcsőt állítok, mert maga a’ melléknév nem lépcső , ámbár igy tanultuk is.“ (XX. 1.) Rec. erre azt feleli, hogy ez a’ tanulmány nem­­ a’ mi grammatikai tanúlá­­sunkon, hanem a’ dolog’ természetén ’s philosophián alapul, mert szem előtt kell tartanunk, hogy itt hasonlításról van szó, hasonlításban pedig lépcső nem külön gondolva, hanem csak vi­szonyosan állhat­ elő. Hogy a’ melléknév, magában véve, nem lépcső, hanem teljes megfogatú egész, tagadni nem lehet , de mihelyt hasonlításba tétetik, azonnal megváltozik a’ dolog, p. o. ez a’ melléknév jó, általánosan gondolva, magában foglalja a’ maga teljes megfogatját, és igy lépcsőnek igy magában véve, teljességgel nem mondathatik , de tegyük azt hasonlításba, és gondoljunk a’ jónál jobbat, már ebben a’ viszonyban a’ j­ó csal­­hatatlanúl alsóbb lépcsőjü­k jót jelent, és igy lépcsővé válik a’ jobbra nézve, mert itt nem lajtorja-lépcsőt, hanem belső vi­­szonybeli különbséget kell gondolnunk, m­elly­ akár felfele (1. 2. 3.) , akár lefele (3. 2. 1.) gondoljuk, mindenkor változatlan marad, ’s ha az­ alapot (az első lépcsőt) hozzá nem­ számláljuk,, vége szakad minden hasonlításnak. Mi magát a’ Nyelvészetet illeti: az, (1­8­86. I.) tizennégy fejezetben, röviden, de világosan, és nem közönséges nyelvis­merettel van­ előadva, mellyek’ czímjei igy következnek: I. Fejezet. A’ betűkről általában. Erre meg­jegyzi Rec., hogy a’ röviden és hosszan ejtett magánhangzókat külön betűknek nem tekii­theti; természetükre tartozik azok­nak , hogy rövidebben ’s hosszabban ejtethessenek, a’ nélkül, hogy más hangokká válnának. Accentus minden­ nyelvben van, de azt külön hangnak soha egy Nemzet sem­ vette, ’s Rec. ezekkel tart.. . A’ betűk kimondásának magyarázatára nézve, magyar nyelven irt grammatikában, a’ sok idegen (német, cseh, franczia, angol) nyelvekre útasítást, mellyek a’ nagyobb rész előtt ismeretlenek, Rec. nem javalhatja, ’s szerette volna, ha itt a’ Szerző visszaemlékezett volna, arra , mit Előszavában (X. 1.) Szalay’ grammatikájának 5-dik lapjára megjegyzett rala. Nem említvén, mi a’ magyarázatban homályos, mint az e be­tű’ magyarázatja; vagy kétes, mint az ü betűé, me­lly­re nézve jobb lett volna a’ franczia, mint a’ német nyelvhez folyamod­ni , vagy felesleges is, mint az a hang’ magyarázatja. II. Fe­jezet: A’ n­e­v­e­k­r­ő­l. — Ш. A’ né­vmásról IV. A’ n­é­v­­határozóról vagy u­t­ó­l­j­á­r­ó­r­ó­l I V. A’ n­é­v­ragasz­tásról. Ezen érti a’ Szerző az úgy nevezett ejtegetést (de­clinatio), mellynek hogy nyelvünkben helye nincsen, helyesen jegyzi­ meg­, és a’ rövidség mellett világosan ’s pontosan adja­­elő a’ magyar névragasztás’ réguláit. Kár hogy példákul olly szavakkal is él, mintha egyéb szavaink nem volnának, mellyek újdonnan, ’s nem igen nagy szerencsével faragott, sőt nem is köz­szükségű szavak, mint: olmacs, bátrag, gyújt ács..— VI. Az igékről. VII. Az i­g­e r­a­g­a­s­z­tá­s’ formá­­­i. Vili. A’ határozókról. IX.. A’ kapcsolatról. X.. Az in­dul­a­tig e­r­r­öl. XI. A’ származtatásról. — XII. A’ szókötésröl XIII. Az ikes igékről. XIV. A’ szár­maztatás egyes példája. — Mind röviden és világosan előadva, miért a’ Szerző méltán dicséretet érdemel minden jó érzésű hazafitól. A’ „Magyar Helyesírásb­a tett észrevételek (86—III­­.) sok jót és helyest foglalnak magokban, de az egésznek felfo­gása és tónusa el van hibázva. Mingy art a’ Rousseauból vett motto, m­elly azt állítja, hogy „minden mi bölcseségjüik csak szolgai előítéletekből, ’s minden szokásiuk csak hó­­dolatbéli erőltetésből és kénszer­tésből állanak,“ sejteti.

Next