Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-04-22 / 17. szám
IT"' Szám. Feistet,Április 22.” 1836» LITERATÚRAI LAPOK. Harag és párt nélkül. Nyelvészet. Némelly a' magyar tudós Társaság különös használatára készült. „Magyar Helyes írásba, tett észrevételekkel. Irta Stancsics Mihál. Pesten, Beimel Jósef betűivel. 1833. XXVII Il. A honi nyelv melletti buzgalom az elébb meneteknek, vagy legulább annak óhajtásának tanúja leven, minden,, valaki e’ tárgyban ön meggyőződésből felszólal, figyelmet ’s bizonyos tekintetben hálát érdemel, ha csak a’ jó igyekezet’ érdemét — nényelly újabb kritikusainknak nem igen dicséretes példa-adásuk szerint — eltagadni és semmivé tenni nem akarjuk. Azonban akárminemű munkálkodásnak , valamint érdemét (ha van) megismerni, úgy azt is, amit benne hibásnak látunk, egész egyenességgel kijelenteni egyiránt köteleztetünk, csak hogy azt soha se tegyük indulatossággal és pajkos sértegetésekkel. Több szem többet lát, de a’ pajkoskodók’ soksága csak a’ zavart öregbiti. Ezen nézetek szerint a’ jelen munkácska’ Szerzőjét is kész Rec. azon íróink közzé számlálni, kik már zsenge ifjúságukban készek a’honi mivelődés’ előmozdítására tehetségük szerint áldozatjokat nyújtani. E’ munka nem egyéb egy rövid grammatikánál ’s hogy ez annyi grammatikáink mellett is felesleges nem lehet, világosabban meg nem mutathatta volna,mint egyik épen legújabb grammatikánk’ botlásainak felfedezésök által, mellyek az élőbeszédben megigazítatnak. Azonban a’ Szerző’ részéről is vannak némelly kitételek, mellyek bízvást elmaradhattak volna. Ilyen ez: „Lesznek kik nem magyar nyelven kívánták volna iratai (itt munkájáról szól), de én igy akartam, mivel más czélom van, melyt csak kévésen látnak.“ (VI. 1.) E’ kévésektől látott czélt, ha már felhozódott, illő lett volna világosan előadni. Rec. megvallja , hogy nem annyira az említett czélt , mint magát e felidézett helyet nem érti. — Továbbá felesleges igazítás az, mikor a’ Szerző a’ hasonlításról (comparatio) szólván , ezt mondja: „Én csak két lépcsőt állítok, mert maga a’ melléknév nem lépcső , ámbár igy tanultuk is.“ (XX. 1.) Rec. erre azt feleli, hogy ez a’ tanulmány nem a’ mi grammatikai tanúlásunkon, hanem a’ dolog’ természetén ’s philosophián alapul, mert szem előtt kell tartanunk, hogy itt hasonlításról van szó, hasonlításban pedig lépcső nem külön gondolva, hanem csak viszonyosan állhat elő. Hogy a’ melléknév, magában véve, nem lépcső, hanem teljes megfogatú egész, tagadni nem lehet , de mihelyt hasonlításba tétetik, azonnal megváltozik a’ dolog, p. o. ez a’ melléknév jó, általánosan gondolva, magában foglalja a’ maga teljes megfogatját, és igy lépcsőnek igy magában véve, teljességgel nem mondathatik , de tegyük azt hasonlításba, és gondoljunk a’ jónál jobbat, már ebben a’ viszonyban a’ jó csalhatatlanúl alsóbb lépcsőjük jót jelent, és igy lépcsővé válik a’ jobbra nézve, mert itt nem lajtorja-lépcsőt, hanem belső viszonybeli különbséget kell gondolnunk, melly akár felfele (1. 2. 3.) , akár lefele (3. 2. 1.) gondoljuk, mindenkor változatlan marad, ’s ha az alapot (az első lépcsőt) hozzá nem számláljuk,, vége szakad minden hasonlításnak. Mi magát a’ Nyelvészetet illeti: az, (1886. I.) tizennégy fejezetben, röviden, de világosan, és nem közönséges nyelvismerettel van előadva, mellyek’ czímjei igy következnek: I. Fejezet. A’ betűkről általában. Erre megjegyzi Rec., hogy a’ röviden és hosszan ejtett magánhangzókat külön betűknek nem tekiitheti; természetükre tartozik azoknak , hogy rövidebben ’s hosszabban ejtethessenek, a’ nélkül, hogy más hangokká válnának. Accentus minden nyelvben van, de azt külön hangnak soha egy Nemzet sem vette, ’s Rec. ezekkel tart.. . A’ betűk kimondásának magyarázatára nézve, magyar nyelven irt grammatikában, a’ sok idegen (német, cseh, franczia, angol) nyelvekre útasítást, mellyek a’ nagyobb rész előtt ismeretlenek, Rec. nem javalhatja, ’s szerette volna, ha itt a’ Szerző visszaemlékezett volna, arra , mit Előszavában (X. 1.) Szalay’ grammatikájának 5-dik lapjára megjegyzett rala. Nem említvén, mi a’ magyarázatban homályos, mint az e betű’ magyarázatja; vagy kétes, mint az ü betűé, mellyre nézve jobb lett volna a’ franczia, mint a’ német nyelvhez folyamodni , vagy felesleges is, mint az a hang’ magyarázatja. II. Fejezet: A’ nevekről. — Ш. A’ névmásról IV. A’ névhatározóról vagy utóljáróról I V. A’ névragasztásról. Ezen érti a’ Szerző az úgy nevezett ejtegetést (declinatio), mellynek hogy nyelvünkben helye nincsen, helyesen jegyzi meg, és a’ rövidség mellett világosan ’s pontosan adjaelő a’ magyar névragasztás’ réguláit. Kár hogy példákul olly szavakkal is él, mintha egyéb szavaink nem volnának, mellyek újdonnan, ’s nem igen nagy szerencsével faragott, sőt nem is közszükségű szavak, mint: olmacs, bátrag, gyújt ács..— VI. Az igékről. VII. Az ige ragasztás’ formái. Vili. A’ határozókról. IX.. A’ kapcsolatról. X.. Az indulatig erröl. XI. A’ származtatásról. — XII. A’ szókötésröl XIII. Az ikes igékről. XIV. A’ származtatás egyes példája. — Mind röviden és világosan előadva, miért a’ Szerző méltán dicséretet érdemel minden jó érzésű hazafitól. A’ „Magyar Helyesírásba tett észrevételek (86—III.) sok jót és helyest foglalnak magokban, de az egésznek felfogása és tónusa el van hibázva. Mingy art a’ Rousseauból vett motto, melly azt állítja, hogy „minden mi bölcseségjüik csak szolgai előítéletekből, ’s minden szokásiuk csak hódolatbéli erőltetésből és kénszertésből állanak,“ sejteti.