Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-07-15 / 29. szám

LITERATÚRAI LAPOK. se* Szám. Péntek. Julius­ 15en 1836. Harag és párt nélkül. Kritikai Lapok. Kiadja Bajza. Pesten 1831.­ajza híre leginkább a’ kritikai lapokon alapúl. Megjelentük­­kor város és faluszerte csak a’ Kritikai Lapokról ’s kiadójuk­ról folyt a’ beszéd, ’s annyi bizonyos, hogy olvasó közönsé­günkben hatalmas érdeket serkentettek, ennek számát szaporí­tották , végre literatorink ’s literaturánk’ hatására figyelmesbe tevék, mint ez előtt vala­m, ’s ez valóban olly érdem, melly ke­vés munkának adatott, ezt mind azonban az uj ’s szokatlan hang, melly bennök uralkodék, nevelé. Veszem magamnak még is azon szabadságot, ’s nyilván kimondom: Bajza érett készületével, ha más hangon adja vala bírálatit, jobban hat íróink’ idegzetére ’s nemzetünk’ fejlésére. Meg vagyok győ­ződve, hogy a’ Kritikai Lapok kiadója ’s társainak magas buz­galmát a’ nyelv’ ügyében, senkinek törekvése sem haladja fe­lül, ’s ugyan ezen okból származtatom­ azt, hogy szép tüzűk által elragadva, a’ határon túllépvén, itt ott inkább ártottak, mint sem , a’ mint czélji­k vala , használtak. A’ rosszat kiir­tani, a’ jót tenye­sztetni dicséretes vállalat; de a’ nehéz pá­lyától valakit elrettenteni, haladástóli tilalom. A’ Kritikai Lapok feddenek, fenyítenek, kancsukáznak kímélteti nélkül, Lessing mottója szerint, de választást nem téve kontár és nem kontár között­, ’s valaki elhitethetné magá­­val , hogy a’ Kritikai Lapok’ magas tribunalja leplezetlen íté­leteiben mindenkit kontárnak tart, kinek nincsen szerencséje dolgozói’ sorában állani. Nekem úgy látszik , a’ Kritikai La­pok úgy tesznek, mint a’ ki a’ tévelyedettnek megmondja, hogy nem jó úton jár, azt azonban, merre menjen, elhall­­gatja. Midőn én tollhoz nyúltam, meggyőződve valók, hogy fel­szólamlásom nem marad felelőtlen ; de legyen az bár­minő, én válaszolni soha sem fogok; mérséklet cselekvésem’ elve, ’s a’ mit mondottam ’s mondani fogok, az olvasó közönség nagy’d­b részének véleményén alapult ítélet. Ezzel, meg vagyok győ­ződve , tartozók nemzetiségünknek ’s leginkább haladó művelt­ségünk történetének. A' literatura nem ismer dictátorokat, még azokat sem , kik önerejükkel akarnák magokat ezen te­tőre emelni. A’ nyelv’ bírája mindig a’ nemzeti egyetem ma­rad ; a’ mit egy­es iró mond, ez többnyire individuális tekin­tet, ’s ennek elfogadására kényszeríteni nem lehet senkit: el­kell ellenben tűrni, ha ellene szóllanak. (Folytatása következik.) Közönséges Logika, vagy az értelemi tudományra. A­ Hallgatók’ Sz(sz)ámára s(i)rta köteles Sámuel(,) az NI. Enyedi Collegiumban a’ Philosophiának kö­zönséges és rendes Tanítója-harmadik megbővitett kiadás. Nagy Enyeden, 1830. Sdréth. 240­1. Mi , kik apáczai Csere Jánostól fogva honi nyelvünkön különösen kiadott logikát, a’ fáradhatatlan munkásságét Fejér Györgyén kívül nem mutathatánk, méltán örülhetünk, hogy a’ többféle philosophiai kézi-könyveiről dicséretesen ismeretes Köteles Sámuel egy másodikkal ajándékoza meg bennünket, melly hogy mind a’ jelenkor’ szükségének , mind a’ szerző­ je­les érdemei felől való közvéleménynek megfelelt, eléggé mu­tatja az , hogy ez úttal ham­adikszor lát világot, de egyszer­smind kitűnik a’ derék férfiúnak a’ tudományos előmenetel iránti buzgalma abból, hogy e’ harmadik kiadást jóval meg­­bővítve az elébbenieknél, bocsátá sajtó alá. Tökéletes megis­mertetését adni e’ jeles munkának, melly a’ logika formájá­nak ujabb időközbeli előhaladásai szerint van kidolgozva , sem a’ hely, sem e’ könyvben befoglalt tárgyak’ tömöttsége nem engedi; minek okáért csak a’ tartalomnak fontosabb pontjait akarom itt kimutatni, ajánlván ezeknek bővebb áltnézésök és kitanúlásuk végett magát a’ könyvet, melly a’ maga nemében a’ legjobbak közzé tartozik. Első helyen bevezetés áll , mellyben a’ logika megfogá­sáról, tulajdonságairól, neveiről, tárgyáról, különféle felosz­tásairól és hasznáról szól világosan és kimeritőleg. A’ logikát igy határozza meg: ,,A’ logika, vagy az értelem’ tudományra az a’ tudomány, mely azokat az eredeti, közönséges, és szük­séges törvényeket adja elő, mellyek szerint az emberi elme gondol, ítél, és okoskodik.“ — Azután a’ logika’ históriá­jára és literaturájára megyen áll, mellyet Öt időszakaszokra oszt, k. m. I. Zénótól Arisztotelesig. II. Arisztotelestől a’ Scholastica philosophia’ idejéig. III. A’ Scholastica philoso­phia’ időszakasza. IV. Ramus Pétertől Kantig. V. A’ kritika philosophia’ időszakasza. Mind ezeken röviden keresztül viszi a’ szerző az olvasót, ’s a’ harmadik időszakasz alatt szól kü­lönösebben is a’ Scholastica philosophia’ káros voltáról. A’ ne­gyedik időszakban megemlíthette volna még Malebi­anchet, ki „De la recherche de la vérité“ czímű munkájánál fogva nagy befolyással volt nem csak a’ metaphysikára , hanem a’ logikára is. Az utolsó időszakban pedig méltó lett volna megemlíteni azon hazánkfiait is, kik a’ logika körül magoknak eddig elé érdemeket szerzettek , nevezetesen: Fuchs, Rozgonyi, Carlovsz­­ky *), ’s újabban Fejér György, Eresei és Imre**). e) Hát Horváth hol maradt! "•) Mrj i«mét Chuchich 129 A' S.tvt.

Next