Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-07-15 / 29. szám
LITERATÚRAI LAPOK. se* Szám. Péntek. Julius 15en 1836. Harag és párt nélkül. Kritikai Lapok. Kiadja Bajza. Pesten 1831.ajza híre leginkább a’ kritikai lapokon alapúl. Megjelentükkor város és faluszerte csak a’ Kritikai Lapokról ’s kiadójukról folyt a’ beszéd, ’s annyi bizonyos, hogy olvasó közönségünkben hatalmas érdeket serkentettek, ennek számát szaporították , végre literatorink ’s literaturánk’ hatására figyelmesbe tevék, mint ez előtt valam, ’s ez valóban olly érdem, melly kevés munkának adatott, ezt mind azonban az uj ’s szokatlan hang, melly bennök uralkodék, nevelé. Veszem magamnak még is azon szabadságot, ’s nyilván kimondom: Bajza érett készületével, ha más hangon adja vala bírálatit, jobban hat íróink’ idegzetére ’s nemzetünk’ fejlésére. Meg vagyok győződve, hogy a’ Kritikai Lapok kiadója ’s társainak magas buzgalmát a’ nyelv’ ügyében, senkinek törekvése sem haladja felül, ’s ugyan ezen okból származtatom azt, hogy szép tüzűk által elragadva, a’ határon túllépvén, itt ott inkább ártottak, mint sem , a’ mint czéljik vala , használtak. A’ rosszat kiirtani, a’ jót tenyesztetni dicséretes vállalat; de a’ nehéz pályától valakit elrettenteni, haladástóli tilalom. A’ Kritikai Lapok feddenek, fenyítenek, kancsukáznak kímélteti nélkül, Lessing mottója szerint, de választást nem téve kontár és nem kontár között, ’s valaki elhitethetné magával , hogy a’ Kritikai Lapok’ magas tribunalja leplezetlen ítéleteiben mindenkit kontárnak tart, kinek nincsen szerencséje dolgozói’ sorában állani. Nekem úgy látszik , a’ Kritikai Lapok úgy tesznek, mint a’ ki a’ tévelyedettnek megmondja, hogy nem jó úton jár, azt azonban, merre menjen, elhallgatja. Midőn én tollhoz nyúltam, meggyőződve valók, hogy felszólamlásom nem marad felelőtlen ; de legyen az bárminő, én válaszolni soha sem fogok; mérséklet cselekvésem’ elve, ’s a’ mit mondottam ’s mondani fogok, az olvasó közönség nagy’db részének véleményén alapult ítélet. Ezzel, meg vagyok győződve , tartozók nemzetiségünknek ’s leginkább haladó műveltségünk történetének. A' literatura nem ismer dictátorokat, még azokat sem , kik önerejükkel akarnák magokat ezen tetőre emelni. A’ nyelv’ bírája mindig a’ nemzeti egyetem marad ; a’ mit egyes iró mond, ez többnyire individuális tekintet, ’s ennek elfogadására kényszeríteni nem lehet senkit: elkell ellenben tűrni, ha ellene szóllanak. (Folytatása következik.) Közönséges Logika, vagy az értelemi tudományra. A Hallgatók’ Sz(sz)ámára s(i)rta köteles Sámuel(,) az NI. Enyedi Collegiumban a’ Philosophiának közönséges és rendes Tanítója-harmadik megbővitett kiadás. Nagy Enyeden, 1830. Sdréth. 2401. Mi , kik apáczai Csere Jánostól fogva honi nyelvünkön különösen kiadott logikát, a’ fáradhatatlan munkásságét Fejér Györgyén kívül nem mutathatánk, méltán örülhetünk, hogy a’ többféle philosophiai kézi-könyveiről dicséretesen ismeretes Köteles Sámuel egy másodikkal ajándékoza meg bennünket, melly hogy mind a’ jelenkor’ szükségének , mind a’ szerző jeles érdemei felől való közvéleménynek megfelelt, eléggé mutatja az , hogy ez úttal hamadikszor lát világot, de egyszersmind kitűnik a’ derék férfiúnak a’ tudományos előmenetel iránti buzgalma abból, hogy e’ harmadik kiadást jóval megbővítve az elébbenieknél, bocsátá sajtó alá. Tökéletes megismertetését adni e’ jeles munkának, melly a’ logika formájának ujabb időközbeli előhaladásai szerint van kidolgozva , sem a’ hely, sem e’ könyvben befoglalt tárgyak’ tömöttsége nem engedi; minek okáért csak a’ tartalomnak fontosabb pontjait akarom itt kimutatni, ajánlván ezeknek bővebb áltnézésök és kitanúlásuk végett magát a’ könyvet, melly a’ maga nemében a’ legjobbak közzé tartozik. Első helyen bevezetés áll , mellyben a’ logika megfogásáról, tulajdonságairól, neveiről, tárgyáról, különféle felosztásairól és hasznáról szól világosan és kimeritőleg. A’ logikát igy határozza meg: ,,A’ logika, vagy az értelem’ tudományra az a’ tudomány, mely azokat az eredeti, közönséges, és szükséges törvényeket adja elő, mellyek szerint az emberi elme gondol, ítél, és okoskodik.“ — Azután a’ logika’ históriájára és literaturájára megyen áll, mellyet Öt időszakaszokra oszt, k. m. I. Zénótól Arisztotelesig. II. Arisztotelestől a’ Scholastica philosophia’ idejéig. III. A’ Scholastica philosophia’ időszakasza. IV. Ramus Pétertől Kantig. V. A’ kritika philosophia’ időszakasza. Mind ezeken röviden keresztül viszi a’ szerző az olvasót, ’s a’ harmadik időszakasz alatt szól különösebben is a’ Scholastica philosophia’ káros voltáról. A’ negyedik időszakban megemlíthette volna még Malebianchet, ki „De la recherche de la vérité“ czímű munkájánál fogva nagy befolyással volt nem csak a’ metaphysikára , hanem a’ logikára is. Az utolsó időszakban pedig méltó lett volna megemlíteni azon hazánkfiait is, kik a’ logika körül magoknak eddig elé érdemeket szerzettek , nevezetesen: Fuchs, Rozgonyi, Carlovszky *), ’s újabban Fejér György, Eresei és Imre**). e) Hát Horváth hol maradt! "•) Mrj i«mét Chuchich 129 A' S.tvt.