Literaturai Lapok, 1837 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1837-01-06 / 1. szám

e­ tűk elégj’,élessek, ha még szabad valamit kívánni az idősb­b­ olva­­sók szemeiknek kim­éllésére, az, az volna hogy a’ versek nyom­tatására “mindenütt hasonló nagyságú betűk alkalmaztassanak. A’ küszöbről belépünk az épi­letbe ’s végig’ tekintjük azt. Czuczorral találkozunk először a’ pompás költő teremben és legszebb énekét mi is literaturánk legszebb énekei közé számít­juk, mellynek fő dísze meglepő egyszerűsége, ’s lelki nagyság. — A” Cz....vel jegyzett dolgozatok is a’ mint lapjaink hirdetik, az övéihez tartozván a’ falusi kis leánykát Pesten, mulattató olvas­­ványnak nevezhetni melly annyi természetiséggel bir, mintha a’ portyánka maga beszélné, fedtelen együ­gyüségében. A’ nyi­latkozásban az alapgondolat költészi, hanem a’ kivitelben ir­tani fog idővel a költő tolla. Hunyady János, a nagy hőshez méltó vallásos értelmet emlő Epigram. Nyolcz nép dala kön­nyű , népszerű tiszta érzéssel, minden pipere nélkül kínálkozó. Kontban fényesen mutatkozik Czuczornak ereje, fényes festése, fényes előadása, a’ kép a’ lélekből van merítve, ’s hatalmas, ugyan azért óhajtotta volna a’ Kec, hogy a’ hatodik vers fogás­ban a’ nyelv elleni véle, melly csupán a’ mérték kedvéért szorúlt oda, elmaradjon. Vonul elbúsúl, ’s kimondhatatlanúl nem a’ leg­­kellemetesben hatnak egymás után a’ fülre. Péter remete kitkit mulattatni fog. — Hunyadynak halálával a’ kevés számú magyar legendák szép társat nyertek. Révay könnyen folyó versü epi­gram ennél szerencsés!) Hunyady László, Szűz Margit álma pe­dig méltán áll Hunyady halála mellett. Ki az? Czuczornak ezen költeménye a’ nemzeti elmék’ szüleményei legjelesebb sorában ragyogland. Lukács Móricz, négy angolból fordított költeményt közöl. A’ Uec. megvallja hogy az angol nyelvet nem érti, nem tudja, a’ mi szükséges lenne ha összehasonlítást kívánna tenni az eredeti­vel. A’ választás azonban helyes ízlésre mutat, ’s a’ mi az elő­adást illeti, kétség kivil az elsőé a’ dij, a’ harmadik versezet kevésbé s­ikerült. Különben az ifjú fordítónak méltán kívánhatunk jó kedvet az új pályára. Ha nem csalatkozunk Szontagh Gusztávval először jövünk össze a’ zsebkönyv literaturában, hol pályakép czim­ü elbeszélé­sével lép fel. A’ munka jól átgondolt sok élet igazságokat fog­lal magában, ’s úgy van előadva, hogy lehetlen nem kívánnunk bár mennél elébb , mennél többet nyújtson illy elbeszélésekkel szűkölködő literatur­ánknak. Ezen adományra felér vastag köte­tekkel. Az élet bölcsességet vonzó köntösbe öltöztetni, minden esetre nagyobb mesterség, és több érdem mint szőrszálhasogató elvont methaphysicai finomságokat, az eszmék’ világában tarto­zókat összelérczelni. A’ Styl nem dagályos, nem feszengő, de nem is alacsony, ment minden szárazságtól és a’ jelenetek az élet’ mindennapiságából vannak véve. Az elmondottak megérdem­lik a’ bővebb megfontolást, ’s a’ figyelmes olvasó meg nem fogja ezt tőlök tagadni. Mi részünkről óhajtanak hogy az ifju­­ság a’ túlzó legények helyett ezen oktató józan elvekkel teli el­beszélést olvasgassa. Kilencz epigrammal gazdagitá a’ szerb dalok, fordítója Szé­kács az Aurorát , részint görögből áttettekkel, részint eredetiek­kél. Nekünk Tynichos, a’ hajnal és éj végre a’ kelet leghatob­­baknak tetszenek a’ nélkül hogy a’ többieket érdem nélkülieknek mondhatnék. Ódájában, a’ szerelem dalnokaihoz intézetben honfi érzetek nyilatkozvák. Költemények’ megbírálásában talán legnagyobb befolyása van a’ bíráló individualitásának, gondolkozása módjának, és lelküle­­tének nem különbétt véralkatjának, melly érzelmei irányzatának kormányozója. Tóth Lőrincznek lyrai emelkedésű munkái között (m­ellyek összesen hét versezetből állanak, a’ Vec. leginkább illet­tek a’­­ iszonlátás, a’ csalóka távol és a’ holt mátka, ez utóbbiban azonban a’ sírpatak képpel meg nem egyezhet. Kovács Pál ismeretes monorjában ép fel a’ Komán és nem Komán cziviű­ elbeszélésben, az előadás könnyű, a’ szeszély eleven ’s így bizonyára felderítendi a’ komolyabb idegzetű szép olvasóiét is, habár a’ szövevény nem uj. Pintér Endre az utolsó prebitával ismerteti meg magát a’ honi literatorok’ körében. Tárgya hazánk’ történeteinek neveze­tes időszakából van szakaszára. Az előadás ment minden érzel­­géstől, és ifjú ábrándozástól, nyelve tiszta, képei jól rajzolvák. Az utúsó prebita ’s a’ vak lantosnak alakja szép­ ügyességet sejte­nek, mellyekből bizonyosan lehet remélleni hogy terjedelmes!) fel­­ adást sem fog szerencsétlenül felfogni. A’ haldokló prebitát az Aurora, legfestészibb képei k­özé méltán számíthatni. Vörösmarty hármas név alatt dolgozott, Holló, Csaba ’s saját neve alájegyzésével. ,,A’ holdhoz“ mulattató enyelgés, a’ hű leány, gyász és remény, egy képszoborra, szózat, emlék­könyvbe , mellyik jobb ? a’ szegény anya, Idához, mind magokon viselik a’ költőnek, ki annyit nyujta a’ hazának erejét és lelkét. A’ szép füzérben, melly a’ poé­sisnek külön némü virágait nyújtja a’ Rec. előtt legdelibbeknek tetszenek a’ leány, Idához ’s a’ re­mek szózat, mellyet mint kitűnőt hogy mennél többek által meg­ismertessék ide iktatunk. Szózat. Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az ’s majd sírod is, Melly ápol ’s eltakar. A’ nagy világon e’ kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell. Ez a’ föld, mellyen annyiszor Apáid’ vére folyt. Ez, mellyhez maiden szent nevet Egy ezred év csatolt. Itt küzdtenek honért a’ hős Árpádnak hadai. Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, ’S elhullanak legjobbjaink A’ hosszú harcz alatt. És annyi balszerencse közt, Olly sok viszály után Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e’ hazán. ’S népek’ hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált!“ Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, ’S keservben annyi hi­ kebel Szakadt meg a’ honért. Az nem lehet, hogy ész, erő, És olly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jő­ni kell, még jőni fog Egy jo­bb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek’ njakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell A’ nagyszerű halál,­­ Hol a’ temetkezés fölött Egy ország l­étben áll. ’S a’ sírt, hol nemzet sülyed el Népek veszik körül, ’S az ember’ millióinak Szemében gyászköny­ül.

Next