Lobogó, 1970. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 3. szám
Népszámlálás után " tíz esztendeje, hogy utoljára népszámlálást tartottak hazánkban, s most ismét számlálóbiztosok járták az országot: kétmillió épület hárommilliónál is több lakásába nyitottak be, és csaknem tízmillió embert kérdeztek meg. Mondhatnánk, hogy rövid idő alatt végrehajtották ezt a jelentős vállalkozást, hiszen a csaknem hatvanezer összeíró és ellenőr tizenegy nap alatt megszámlálta a magyar népet. A tett nagyságát azonban helytelen lenne a ráfordított idő hosszúságával minősíteni, mert akkor minél régebbi népszámlálást néznénk, annál nagyobb szabásúnak kellene tartanunk mint vállalkozást, hiszen az első hazai népszámlálásunk - II. József idejében - éveket vett igénybe, s mégsem készült el teljesen. A végrehajtás ideje nem annyira a tett nagyságára és sokrétűségére, hanem társadalmunk anyagi-szellemi szervezettségére, fejlettségi fokára mutat. Ha valamilyen vonatkozásban mégis az időráfordítás alapján minősítünk, akkor vegyük úgy, hogy korszerű gépekkel, számláló eszközökkel felszereltségünk ellenére is három esztendő kell az összegyűjtött adatok feldolgozására és publikálására. A vállalkozás rendkívüliségére utal az is, hogy külföldi statisztikai szakemberek is érdeklődnek iránta: csehszlovák és francia delegáció érkezett a lebonyolítás módjának tanulmányozására. Természetesen korábban is voltak különféle népösszeírások az emberiség történetében. Az ókorban, majd az abszolút monarchiákban is szükség volt bizonyos adatokra, s készítettek is valamiféle számvetést. Az összeírások oka, célja azonban egészen más jellegű volt: a népszámlálások haszonszerzés eszközei voltak. Az uralkodók és az uralkodó osztályok elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy adózik-e mindenki, aki adózásra kötelezhető, tudnak-e minden katonakötelesről, és azok részt vesznek-e katonáskodásban? Ilyen célok vezették a hazánkban rendezett népszámlálásokban a Habsburg-abszolutizmust is annak idején. A mi népszámlálásunk célja egybeesik minden tevékenységünk céljával, hazánk építésével, népünk szükségleteinek kielégítésével, az ország védelmével. Tehát nem egyszerűen azt akarjuk tudni, hányan vagyunk, hanem azt, hány ember életéről, ellátásáról kell gondoskodnunk. Milyenek — minőségileg és mennyiségileg — meglevő javaink — természetesen anyagi és szellemi javaink —, és azok változásai milyen szükségleteket támasztanak vagy lehetőségeket nyitnak. Az összeírt adatok feldolgozása, értékelése során mindezekre választ kapunk. Például: megtudjuk, mennyi Magyarország népessége, hogyan alakult 1960 óta a városiasodás, mennyi a nő és mennyi a férfi — csökkent-e a nőtöbblet vagy növekedett — tovább folytatódik-e a népesség öregedése — milyen például a 60 évesek és a 14 év alattiak aránya — nőtt vagy csökkent-e a hajadonok, nőtlenek aránya, ennek megfelelően a házasok és elváltak aránya, javult-e a népesség kulturális színvonala, milyen az iskolázottság — mekkora az érettségizettek, egyetemet végzettek száma stb. -, hogyan módosult az elmúlt tíz évben a népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele - milyen az aktív és inaktív keresők aránya stb. - folytatódott-e és milyen mértékben a népesség gazdasági ágankénti összetételének változása, amely elsősorban a mezőgazdasági népesség arányának növekedésében mutatkozik meg, mennyit változott az ország lakásállománya, mennyi a száz lakásra jutó állandó lakók száma, milyen az egy és a több lakószobás lakások aránya. És sok más hasznos következtetésre fogunk jutni a feldolgozott adatokból, s azok ismeretében jobban felmérhetjük erőinket, lehetőségeinket és népünk szükségleteit. Ez rendkívül fontos akkor, amikor az új gazdaságirányításban a termelés és a termelékenység emelése, a lakosság szükségleteinek magas színvonalú kielégítése és a gazdaságosság a fő szempont. Sz. Gy. PARTIZÁNOKRA, ELLENÁLLÓKRA emlékeztek a múlt napokban a budapestiek a negyedszázados évfordulók kapcsán. A Hadtörténelmi Múzeumban „Fegyverrel a fasizmus ellen” címmel nyílt kiállítás, amelyen bemutatják a partizánharcok dokumentumait és a partizánok által használt különböző tárgyakat; január 6-án a Kazinczy Ferenc úttörőcsapat Vörös Brigád raja koszorúzta meg a névadó partizáncsoport emléktábláját a Gorkij-fasorban, ahonnan 25 évvel ezelőtt hurcolták el a nyilasok a bátor ifjakat; január 8-án pedig a hősi halált halt újpesti partizánra, Bán Tiborral emlékeztek a IV. kerületben. Úszta Gyula altábornagy, a Hadtörténelmi Levéltár és Magyar Partizán Szövetség Múzeum parancsnoka főtitkára megnyitja abaloldalt) „Fegyverrel a fasizmus ellen” kiállítást. Mellette Bán Tibor, a hősi halált Ottó István vezérőrnagy, a halt újpesti partizán(jobbra) Igazi MUNKAHŐSTETTRŐL érkezett hír már az év első napjaiban Gödről. Új év napján felrobbant a gödi energiatelep egyik 400 kilovoltos feszültségváltója. A szakemberek azonnal a helyszínre siettek, s a rendes körülmények között két hetet igénybe vevő helyreállítási munkát a térdig érő hóban, dermesztő hidegben négy nap alatt befejezték. S ma már tökéletesen működik a 400 kilovoltos feszültségváltó (képünkön) DISZNÓÖLÉS, disznóölést ér ezekben a szép januári napokban. A fotoriporter a nemesvámosi Petőfi Termelőszövetkezet egyik üzemegységvezetőjének, Vas Andrásnak otthonába látogatott el, ahol már a második disznót vágták le képünkön: nagy az öröm a gyerekek között... ■ PAVEL BELJÁJEV szovjet űrhajós ezredes, a Szovjetunió Hőse, szombaton, 44 éves korában, súlyos betegség következtében elhunyt, ő volt a parancsnoka a Voszhod—2 űrhajónak, amelyből először lépett ki ember a világűrbe. A kozmosz hősének haláláról az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, s a Szovjetunió Minisztertanácsa adott ki jelentést, a nekrológot Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más vezetők, katonai személyiségek és űrhajósok írták alá. Pável Beljájevet kedden temették el Moszkvában, a novogyevicsevói temetőben. Emlékét kegyelettel megőrzik szerte a világon. Képünkön Beljájev — hazánkban ... Elutazott a hazánkban gyógykezelt két dél-vietnami partizánlány: Huynh Thi Klen és Nguyen Thi Nhan. A két hős partizánlányt az V. kerületiek látták vendégül nyolc hónapon keresztül, míg gyógykezelésük tartott Megható búcsúztatásuk egyik kedves pillanata volt a róluk készült portrék átadása. (Képünkön.) FRANCIA MANEKENEKET fényképezett a Ferihegyi repülőtéren berendezett „rögtönzött fotóműteremben" az NSZK-beli Höbel Fotóstúdió. Az egyik nyugatnémet divatcég legújabb kollekciói jól mutatnak a MALÉV-gépes háttér előtt... Kerepesen s Zlatnik család tagjai ünnepi népviseletbe öltözve válaszoltak Mayer Endréné számlálóbiztos kérdéseire HOSSZÚ SZÜNIDŐ zárul le január 14-én. A népszámlálás miatt meghosszabbított téli szünetet jól kihasználták a kis és nagy diákok. Pezsgő élet jellemezte a XIII. kerületi József Attila téri Úttörő házat is, ahol egy izgalmas asztalifoci csatáról készült ez a felvétel LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja. — Főszerkesztő: SZEBELKO IMRE, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő: BAKTAI GYÖRGY, tördelőszerkesztő: VERASZTÓ GYULA, belpolitikai szerkesztő: BODROCI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: DR. NÉMETH TIBOR katonai kommentátor: MAGYARI PÁL, sportszerkesztő: VITAR RÓBERT, vezető fotoriporter: KOMLÓS TIBOR. — SZERKESZTŐSÉG: Bp. V., Beloiannisz u. 16 Telefon 121—780. — Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: TÓTH LÁSZLÓ. Kiadóhivatal: Bp. VI., Révay u. 16 Telefon: 116—660. — 69.4471/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél, a posta hírlap üzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.). Előfizetési díj: havi 10,— Ft. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük visza. — INDEX: 25503.