Állami főgimnázium, Losonc, 1875
I. Buday Pál, Will, századbeli lantos költő. A 60 évet magába foglaló magyar irodalmi hanyatlás korszaka általában lehangoló hatást gyakorol az irodalomtörténetünk egyes korszakait szendélére, mely hatásnak fontos és lényeges tényezőjeként tűnnek fel hazánk e korbeli politikai viszonyai, melyek sem a társadalmi, sem az irodalmi életre nem hibázták el hatásukat. Nem azon kor volt ez, midőn az irodalom ad irányt a társadalmi életnek s ez a politikának; nélkülözi e kor ennélfogva azon elevenre tapintó, békés szellemű s igénytelenül működő munkásait irodalmunknak, kik a következő időszakokban minden erejüket a magyar nemzeti nyelv s irodalom előmozdítására irányozván, midőn öntudatosan hatottak a nyelv- s irodalombeli ízlés nemesítésére s felkeltötték a magyar nemzeti nyelv- s irodalom iránti érdeklődést, ugyanakkor öntudatlanul a magyar társadalmi s politikai élet békés, de hatásukban radicális forradalmi férfiai lettek. És ez az adott viszonyok közt igen természetes is volt. Némelyek az irodalmi hanyatlás korának férfiai közül ott éltek azon harczok kellő közepében, melyeket részint a zöld asztalok mellett, részint a csatatereken folytattak a bécsi politika s a nemzet aspiratióit személyesítő II. Rákóczy Ferencz. Beleélte magát e harczok korának nemzedéke azon vérmes reményekbe, melyeket a nemzeti párt a jövőben többé kevésbbé megtestesülni hitt. De e remények még reményekül sem éltek sokáig. Óriási fordulat áll be. II. Rákóczy Ferencz, fejedelem az önként választotta bujdosás után nehányadmagával Rodostóban eszi a hontalanság keserű kenyerét. Itthon halálos csend és nyugalom áll be; mintha a hosszas küzdelem barátot és ellenséget egyaránt elnémított volna. A remény nélküli önmegadás nyugalma honol az egyesekben és széles e hazában. A kiknek fülében még cseng a haldokló szabadság szilaj dala, a kiknek keblét még fel-felmelengeti a folyton távozó remény egy-egy játszi sugara, azoknak szivét kiábrándítja s eszüket reálisabb úton járásra tereli a számbavevést követelő jelen. Észrevéte