Állami főgimnázium, Losonc, 1896
Mucsinyi Wohl Herman. Városunk azon derék polgára, kinek nevét címül tűztük e cikk élére, örökre emlékezetessé tette intézetünk történetében hazánk megalapításának ezeredik évfordulóját. A nemes férfiú akként vélte legméltóbban megünnepelni nemzeti életünk eme lélekemelő évfordulóját, hogy örök alapítványképen tízezer forintot tett le Losonc város hatóságánál azon kikötéssel, hogy annak kamataiból áll, főgymnasiumunk négy tanulója évenkint 100—100 főt ösztöndíjban részesíttessék. Hálás elismeréssel kell meghajolnunk a nemes emberbarát fenkölt gondolkozása előtt, ki Istentől nyert földi javait arra használja, hogy segítsen szükséget szenvedő embertársain, s ezzel karöltve előmozdítsa az ifjúság hazafias, nemzeti irányú kiművelését. A fényes alapítvány városunk egész társadalma részéről a legőszintébb elismeréssel találkozott, nagyon természetes azonban, hogy annak fontosságát azok vannak hivatva elsősorban felismerni és érdeme szerint méltányolni, kiknek feladatuk az ifjúság szellemi és erkölcsi javát munkálni, előmozdítani. Intézetünk tanárai kedves erkölcsi kötelességet róttak le, midőn testületileg megjelenve a becsületben megőszült férfiú előtt, szivök mélyéből eredő hálájukat és köszönetüket nyilvánították úgy a maguk, mint növendékeik nevében. Mi ehelyt is újból azt kívánjuk neki, hogy találja fel saját öntudatában jótettének legszebb jutalmát; engedje a jóságos ég, hogy még sokáig erőben és egészségben élvezhesse a földi élet örömeit, s a nyugalom és megelégedés derűje aranyozza be élete alkonyát. * * * A dolog örök emlékezetére, ím itt közöljük az alapító levél teljes szövegét.