Állami főgimnázium, Losonc, 1939
Kármán József. (1769—1795) Intézetünk alapításának 350. évében egykori kiváló növendéke, Kármán József író nevét véste homlokzatára. Ha igaz a latin mondás : „In magnis et voluisse sat est“, akkor a mi Kármánunk az igazi nagyok sorából való. Nem írt sokat, nem alkotott nagy dolgokat. Hogy is tehette volna, mikor huszonhat éves fiatalságában már sírba hanyatlott. De akart alkotni, nagyot, szépet, felemelőt. Új eszméket hirdetett. Megkapó, merész, újításra törő eszméket. Nemzetépítő, gyakorlati célt szolgáló igazságokat, írjunk eredeti műveket, ismerjük meg nemzetünk hibáit, vizsgáljuk meg elmaradottságunk okait és térjünk a haladás útjára , teremtsünk irodalmi központot, mondotta. Mint látjuk, Kármán egészen új eszméket hirdetett már a XVIII. század végén, szinte egy félszázaddal Széchenyi István előtt. Kármán József 1769. március 14-én született Losoncon, iskolánk tőszomszédságában. Hasonló nevű atyja református pap, sőt élete utolsó évében püspök volt, Írónk szép külsejű, megnyerő modorú és tehetséges ifjúvá serdült intézetünkben. A latin és német nyelv mellett elsajátította a francia, angol és olasz nyelveket is. Itthon szerzett műveltségét a bécsi egyetem gyarapította. Pozsonyban szerezte meg az ügyvédi oklevelet. 1791-ben ügyvédként Pesten telepedett le, de az ügyvédséghez nem sok hajlamot érzett. Szívesebben foglalkozott Ráday Pál gróf megbízásából a Kelemen-féle színtársulat ügyeinek rendbehozatalával. Majd lelke egész hevével az irodalmi életbe kapcsolódott bele. Megindítja az Uránia c. folyóiratot Pesten, és pedig határozott céllal azért itt, hogy ezt a várost fejlessze ki irodalmi központtá Kassa, Debrecen és Bécs helyett. S bár a folyóirat kellő pártolás híján később megszűnt, Kármán, többnyire aláírás nélkül, itt jelentette meg műveit. Fanni hagyományai, az érzékeny, finom történeteknek mindenha mintaképe lesz irodalmunkban. Hősnője az önemésztő, boldogtalan szerelem sokaktól megkönnyezett Fannija. Az új házas leveleiben viszont a boldog szerelmet festi meg Kármán oly derűs-melegen, hogy a régi irodalomban alig találjuk párját. A Módi című szatírája és a Fejveszteség című regénytöredéke mellett megemlítendő legértékesebb értekezése : A nemzet csinosodása, Kármán legsajátosabb munkája. Egy világlátott magyar, egy kiművelt szív jajkiáltása volt ez a mű, mint másfél századdal előbb Zrínyi Áfiuma. Míg ez világgá kiáltotta: Ne bántsd a magyart!, addig Kármán azt hirdette nagy meggyőződéssel: „Az író szóljon igazat vagy hallgasson!“ Az európai távlatú, újításokat kezdeményező Kármán József az „igazat“ hirdette Zrínyi, Széchenyi, Petőfi őszinteségével és bátorságával. Fiatalon sírba szállt hamvai a losonci temetőben porladnak. Emlékét intézetünk mindenkor kegyelettel ápolja.