Ludas Matyi, 1867 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1867-06-30 / 13. szám
a magyar nép mulattató képes újsága. Megjelenik Az előfizetési pénz Pest,junius 30. Gyűjtőknek SZERKESZTŐI IRODA, mindezt vasárnap, a kiadó-hivatalba 1867. öt előfizető Magyarutcza 1. sz. Ara 3 hóra 3 korona-utcza, 18. szám alá után ide küldendő mindenféle kézirat, csak egy forint. küldendő. 13. szám. Tutószterpéldány jár, mely Ludas Matyinak van szánva. A veres sapkás. Mintha most is látnám . . emlékezem rája . . . Mintha most is itt a szemem előtt állna . . . . . . Pedig régen volt az gyermek valók még én. Sokszor elringatott az öreg a térdén. Sokszor elringatott az öreg a térdén. Elmúlt jobb napokról szomorún beszélvén . Beszélt, beszélt sokat, s azon vettem észre. Pár reszketeg könyv tolult a szemébe. Én kérdeztem aztán: mért sir János bátya ? Zokogva felelte: azt az Isten látja! Azután folytatta tovább a beszédet: — Megfutott előttünk Szolnoknál a német! A mi zászlóaljunk volt az első sorba, — Mi mentünk volt velek négyszemközt szuronyra, Mikor a rohanót harsogva megfujták, Nem tudta az ellen merre vegye útját. Mint mikor az árvíz gátját elszakítja, S ellenállhatlanul rohan le a síkra — Úgy rohantunk mi is a vérengző harczba, Hősi tűztöl égvén a vitézek arcza! . . . Lobogott előttünk háromszinű zászló : „Győzelem vagy halál“ volt az ismert jelszó... Győztünk is mi mindig, elfutott az ellen — Nem mert megállni a „veres sapkás“ ellen. Hej! szép idő volt az! ha rá emlékezem, Bánatos könyárban úszik a két szemem ... Verje meg az Isten, a ki! . . . erre arra . . . Ily sötét napokat hozott a magyarra! És Görgei volt ez! .. . világos . . . világos . . . Azóta oly sötét emlékű Világos — Az a sötét emlék egy vérző nép átka, Egy vérző nép átka — melynek nincs hazája! SZAPULÓ