Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-01-10 / 1. szám
p] 'JtíAfújhf-(jeSgett, E$ET£ A TAKARÉKKAL — Az úgy vette, hogy bementünk a Pirossal a városba a takarékba kölcsönér. Mán a kapuba nagy referencijával fogadtak, mert ahogy bementem, mélyen megemelte az altisztviselő a kalapomat, oszt aazonra, hogy emgegygyem meg, hogy nézzen engem egy kis ideig. Mondok nézhet, ha nincs másJóga, de minek? Aszongya tanulmányi szempontból: nem akarja lszalajtani az alkalmat, a mán öreg ember, oszt nem hiszi, hogy még egy ekkora marhát lásson ebbe a büdös életbe, mint én, mert újgazda létemre ebbe a bankba jövök köcsönér. Abszolút ember vagyok, ismerhetsz Péter, mondom a Pirosnak, ne hallgass rá, ez egy optimista, gyerünk az igazgatóhoz. Gondolhatod, hogy megörültem, amikor megláttam az igazgató ajtaján a táblát, hogy Belezsky Oszkár báró. No mondok a Pirosnak, megcsinyott gavallér vagyok, máris megvan a köcsön, ismerem én az igazgatót, nyócezer hódja vöt még két éve, régi jóemberem az, háromszor sajátkezűig pofozott meg, amikor cseléd vótam a birtokán, csak nem fogja tülen sajnálni azt az ötszáz forint köcsönt ? Akkor egy altisztviselő bejelentett bennünket oszt bementünk. Mondok jónapot báró úr. A Belezdky rámnéz, oszt aszongya, hogy magukat is, ott ahon vannak. Mondok köszönjük a báró úr szíves jóindulatát, egy kis köcsönét gyüttünk. Erre a báró úr megkérdezte, hogy van-e nénikém. Mondok van, de az nem ad köcsönt, miért neki sincs, de kiderült, hogy félreértés vét, mert nem azér kérdezte a nénikémet. No osztán így elbeszélgettünk a báró úrral egy darabig a családomról, meglehetős jóízűen, oszt úgy látszik nagyon megkedvelt a báró úr, mer egyszercsak elkezdett tegezni, mintha a tulajdon édesfia vőnék, azt mondta, hogy elvettél öt hódat a nyócezrembül büdös paraszt, oszt még én aggyak neked köcsönt? Mondok abszolút ember vagyok, ismerhet a báró úr, van még takarék a megyébe. Aszongya van ám, de ott meg a Bikkmakkfalvy az igazgató, annak dán dögje van, oszt még azt is ráuszítja a parasztokra. Hát akkor már máshová megyek, mondtam erre. A Belezdky aszonta rá, hogy jó van, máshová mehet és meg is mondta, hogy hová, amibol végre megtudtam, hogy mér kérdezte az imént, hogy van-e nénikém . . . — Hogy szórakozott Szilveszterkor Paczák úr? —• Remekül. — Sokba került? — A. Majdnem ingyen volt. — Hihetetlen. Dehát mit csinált?— Megpofoztam a társbérlőmet. A papírhéjú dió (Történet 4 képben) 1 . 1. NÉZŐ: Nézd, hogy szeretik egymást! 2. NÉZŐ: Ismerem a darabot. A vége nagyon szomorú! — Nézd azt a mókust. Egy csikót vett a macskájának. A. 4 Birmingham Srok befogadta Kölnt — Vigyázzon, Anglia kisasszony! Ez a gyerek már több dajkáját a fejére ejtette! Betegnek érzi magát ? Nem tudja mi baja ? Feküdjön be dr. Podvinen szanatóriumába! Szív- és tüdővizsgálat • Elektromos orrluktágítás ! Lehelet ellenőrzés! Tekintetmérés ! Lápkórosoknak lábszárcsontgörbítés naponta! Bealdyugatákink ürkúra Fájdalommentes vesekiabolás Idegbetegeknek gyomorlukasztás Olcsó és kellemes betegszobák Fűtött halottasház Csoda egy pesti kávéházban — Látod,, Lajos! Mindszinthy énekel. — Ejnye, pedig azt hittem, hogy prímás! ■kV a REAKCIÓ SZÍNHÁZ MŰSORA JAKUBOVSZKY és a vezérezredes Dalnoki Veress Lajos elléptével