Ludas Matyi, 1956 (12. évfolyam, 1-43. szám)

1956-01-05 / 1. szám

q£R.¥^£Ly AM KLOS­­/T! NAPLÓJA Egy kis háztáji, piaci módra Csudálatos „háztáji“ gazdasá­»­gok vannak a penei Petőfi téesz­­ben. Babinszky Ferencnek négy katasztrális hold a „h­áztáji“-ja, a Körmendi Sándoré három kataszt­rális hold. És így tovább. A közös munka ilyenformán egy ici-pici hátramaradást szenved. (A hátra­maradást kívülállók mondták, az ici picit az érdekelt tagok). Mesé­lik hogy egyszer egy látogató el­ismerését fejezte ki a látottak fe­lett — Ez aztán igen! — mondta. — Ezek csak a háztájiak — vi­lágosították fel önérzetesen a penciek. — Hát még, ha a közöst is hozzászámítjuk ... Egy dohár­ypajta története A herédi Micsurin téesz dohány­­pajtáját 1952-ben építette a Me­gyei Beruházási Igazgatóság. Most 1956-ot írunk, igaz, hogy még nem régen, a dohánypajta azon­ban még nincs átvéve. Ebben nem a téesz a hibás, hanem — mondjuk tapintatosan — a do­hánypajta. Ugyanis rosszul épült a kis huncut, elég nem szép tölti A herédieknek tehát nincs do­hánypajtájuk, noha van dohány­­pajtájuk, hiszen a kamatot is fi­zetik a dohánypajta-hitelért, ami elég bizonyíték arra, hogy igenis van dohánypajtájuk, csak éppen használni nem tudják. A dohány­pajta egyébként nem is megfelelő nagyságú, a téesz dohánytermése ugyan elférne benne, de az ügyről készült jegyzőkönyvek már nem. A pajtának szakértők szerint az a baja, hogy nem bírja a terhelést. Hát a herédi Micsurin téesz bírja? Csodálatos önbírálat — Igaz, hogy a veresegyházi Szabadság téesz tagjai egy kicsit passzívak? — Hal. .. hm ..., ahogy vesz­­szük. Igaz ugyan, hogy a zár­számadási közgyűlésen harminc­négy tag közül csak huszonhat jelent meg igaz, hogy a huszon­hatból közgyűlés közben lassacs­kán elszivárgott kilenc és az ott­maradt tizenhét tag se igen fi­gyeli oda az is igaz, hogy hozzá­szólás alig volt, de volt az önbírá­latnak egy olyan szép megnyilvá­nulása, amelyre méltán felfigyel­het minden téesz. Az egyik tag reflektált arra a szemrehányásra, hogy ő engedély nélkül elvitte a téesz fogatat. „Ez az igazság“ — mondta férfiasan, majd őszintesé­gének és önbírálatának fejlett fo­káról téve tanúságot, így foly­tatta: „Nem haragszom, hogy a közgyűlés előtt kipécézték a hibá­mat! Nagyon helyes! Megérdemel­tem! Hibát követtem el és azt nem akarom tetézni azzal, hogy elkenem! Örülök, hogy szóbake­­rü­lt a dolog, legalább alkalmam van a tagság előtt önbírálatot­ gyakorolni. Nem keresek mentsé­geket! Hibáztam, nagyot hibáz­tam­!“ — Valóban, példaképnek hoz­hatnánk fel ezt a tagot! — Annak is hoztuk fel néhány óráig — Miért csak néhány óráig? — Mert n­éhány órával a köz­gyűlés után újra elvitte engedély nélkül a téesz fogatát. A kosdi Szabadság téesz tagjai egy kicsit magukba zárkóznak, ahogy mondani szokták. Nyilván ők is hívei a téesz-fejlesztésnek, a mód azonban, ahogyan azt el akar­ják érni — hogy is mondjam csak? sajátságos. Sajátságosan kosdi mód. A rendelkezésemre álló hely szűk volta miatt nem kommentá­lom a kosdi módot, csupán elmon­dom. Amikor arról volt szó, hogy ki­menjenek a téesz-tagok a faluba agitálni az egyéniekhez, azt mond­ták: ~ Dehogy megyünk! Jöjjenek ők,ide! Elvégre nekik érdekük... A tőke útja — a háború útja B. Canova, az „Unita“ munkatársának rajza a Ludas Matyi számára.

Next