Ludas Matyi, 1956 (12. évfolyam, 1-43. szám)

1956-01-05 / 1. szám

AZ ÜZEM! TERV ISMERTE A precíz előadó — Miért csípte úgy ki magát. Kovács szaki? Randevúra megy? — Igen! Délután végre megismerkedem a negyedéves tervem­mel! — Íme a terv. Ugye, szaktársak, ez csak világos?! Jókor hozza — Itt a részletes tervanyag, ebből készüljön elvtárs a délutáni értekezletre! Néhol ez is előfordul — Drorit segítik az elvtársak, így talán könnyebben f«*» menni a tapaszta­latátadás ... A tervről van szó . . . — Ha köztünk marad, nektek is megsúghatom. Ünnepélyes alkalom A CSÓK Kis jelenet Szereplők: Sas, igazgató. Péteri előadó, Piri, titkár­nő. Mariska néni. (Vállalati igazgató hivatali szobája.) PIRI: (rendezget az asztalon.) PÉTERI: (belép) Az öreg? PIRI: (az ujját a szájára teszi és a szomszédos aj­tóra mutat.) PÉTERI: (sokkal halkabban) Nekem hiába integet, ért azért mégis megmondom egyszer róla a vélemé­nyemet. PIRT: Bár már látnám! PÉTERT: Miért? Mert ő mindenható igazgató és az egész ház reszket tőle?! Hát én egyszer a szemébe mondom, hogy egy nagy nulla! PIRI: Ha ezt megteszi, kap tőlem egy csókot! PÉTERI: Mi az, célprémium!? Hát én megmondom, hogy amilyen... (Sós belépett, meglátja, dadogva) ... mily­en . .. Milyen jó ez a film! SÓS: (hanyagul a helyére megy) Nem tudnak más­ról beszélni, mint filmről, vagy KÖZÉRT-ről! Szeret­ném, ha egyszer hivatali órák alatt hivatali dolgok­ról vitatkoznának a beosztottak! Mi van Péteri? (Piri kisomf­ordás.) PÉTERI: (fegyelmezett hivatali hangon) A győriek nem szállítottak, most mit csináljunk, ragaszkodjunk a kötbérhez, vagy sürgessük őket? SÓS:­­Kötbérrel nem tudunk a műhelyben dolgozni! Előbb kellett volna sürgetni őket! PÉTERI: Küldök egy táviratot, hogy két hét alatt szállítsanak. SÓS: Egy hetet sürgönyözzél, akkor talán három hét akrtt megkapjuk. (Piri belépett) Mi az, Piri? PI­RT: Özvegy Fogarasiné van itt. SÓS: Ujjaj, Mariska néni! Végem van! Megígértem, hogy a család eg­yik tagját elhelyezem a vállalatnál... PIRI: Küldjem el? SÓS: (rémülten) Mariska nénit?! No hiszen . . . (N­em tudja folytatni a mondatot, mert Mariska néni már vészjóslóan megállt az ajtóban.) MARISKA: Mi az Dönci, az előszobában váratsz, mint egy ügyfelet?! SÓS: Bocsánat Mariska néni, éppen az előadó re­ferált egy fontos ügyről. Péteri, kedves munkatár­sam!: (Odasúgja neki) Maradj! (És­ miközben Péteri bemutatkozik Mariska néninek, cinkosan súgja Piros­kának) öt perc múlva termelési, érti? PIRI: (kimegy, hogy öt perc múlva visszajöhessen.) SÓS: Foglaljon helyet, Mariska néni. MARISKA: (hidignálódva) Dehogy foglalok! Mégis­csak szégyen és gyalázat, hogy vadidegenek kapnak állást ennél a vállalatnál, de a saját vérü­nket, a Sán­dor bácsi egyetlen fiát nem veszed föl . . . SÓS: Drága Mariska néni, ez nemcsak tőlem függ. Miniszteri rendeletek vannak, keret, munkaügyi elő­adó, személyzeti főnök . . . MARISKA: Te vagy a vezető! SÓS: (kétségbeesetten néz Péterre, segítséget kér) De drága Mariska néni, ha nekem nem hisz, itt van a legkiválóbb előadónk . . . PÉTERI: Hát bizony, manapság nemcsak az igaz­gatótól függ, hogy kit alkalmaznak. MARISKA: (szigorúan) Nem Dénéstól függ, hogy kit vesz fel? Hiszen ő a vezető?! SÓS: (segélykérő jelet ad Péterinek.) PÉTERI: Nem úgy van az! Nem olyan nagy ember ő a vállalatnál, mint azt kívülről hiszik! SÓS: (Mariska háta mögött köszönetet integet Pé­terinek.) MARISKA: (csodálkozva) Nem nagy ember? PÉTERI: Nem bizony. Kis pont ő ahhoz, hogy va­lakit felvehessem SÓS: (áradozva, összekulcsolt kézzel hálálkodik.) MARISKA: (kérkedve) A család büszkesége? Kis pont?! SÓS: (lelkesen b­íz­tatja Péterit) PÉTERI: De milyen kicsi! (Sóshoz) Nem haragszol, kérlek? (Sós zavartan mosolyog és a vállát vonogatja) Tessék tudomásul venni, ő bizony egy olya­n ötödik kerék 3 válla­latnál. MARISKA: Nono, azért nem olyan kis ember a Dönci, hogy ezt el ne tudná intézni. PÉTERI: (felkacag) A Dönci? Annyi hatásköre van a vállalatnál, mint a kapusnak . . . (Sós hálálkodik.) MARISKA: (csalódottan, szemrehányóan néz Sósra) Én azt hittem, hogy itt Dönci az atyaisten. (Piri belép és­ diszkréten megáll blokkal a kezé­­­ben, mint ideális titkárnő.) PÉTERI: (gúnykacaj) Atyaisten?! (Pózzal rámutat Sósra) Tetszik tudni, hogy ő micsoda? Egy nagy nul­la! (Ismétli) Egy nagy nulla! PIRI: (miután a ház nem dőlt össze, riadtan az* Igazgatóhoz lép) Sós kartárs, nagyon várják a ter­melési értekezleten . . . SÓS­: Akacsint) Rohanok! Kezicsókolom Mariska né­nit (Eliramlik.) PÉTERI: (kéje­leg­ve Mariskához) Tetszett hallani, a szemébe is megmondtam: egy nagy nulla! PIRI: (nem bírja tovább. Péterihez lép és viharo­­san megcsókolja.) MARISKA: (távozóban dohogva) Ilyesmit eltűrni a vállalatánál! Tényleg egy nagy nulla! Függöny Stella Adorján • OOOODOCOOOOOOOOOOCOOOCXXX X)GQOOOOCX>OOa>OCOOOOOOOüOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCQOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOCXDOCXXjOOOOCO£XXDOOOCOOOOOCXX100GOOOOQO©OOOOOOOOOf' Csalafinta beadó Nem könnyű apának lenni . No fiam, én is meggondolom, hogy még­ egyszer tengeralattjárót vegyek neked kará­csonyra . . . Csak előkelően !

Next