Ludas Matyi, 1961 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-05 / 1. szám
Színhely: Seregélyi Swift Ottó egyszerűen berendezett dolgozószobája. A mester szatíra-írási kísérletre készül. Az előkészületeket megtették: az íróasztalon papír, ceruza, radír, cigaretta, gyufa. Izgatott vagyok: egyedül képviselem a sajtót ezekben a felemelő percekben. A mester halk hangon még néhány utasítást üvölt az asszisztensnőjének, aki egyben a felesége és gyermekeinek anyja: — Viddki a kölyköket a szobából!... így nem lehet dolgozni! Az asszony szótlanul kiviszi a gyerekeket. — Tegyél fel kávét! — hangzik az újabb utasítás. Az asszony szótlanul kimegy kávét főzni. Kisvártatva visszajön: — Nincs itthon kávénk. Adjál pénzt! Most mi lesz? Néhány perccel a szatíra-írási kísérlet megkezdése előtt kiderül: nincs kávé. Seregélyi Swift azonban ura az idegeinek. Lázasan számol, számol, aztán egy húszast ad a feleségének. És most elkezdődik ... öt óra öt perc. A mester nyugodt, tekintete bizakodó. öt óra öt perc egy másodperc. A mester kezébe veszi az irónt. öt óra öt perc két másodperc. Az Irón hegye papírt ér. Roppanás. Mit koppanás! Robbanás. Eláll a szívverésem. A plajbász megindul a papíron. Úgy hallatszik, mintha egy villamos indult volna el. A mester ír. Szatírát ír. Zümmögve kopik a grafit. Ha egy pillanatra felemeli a ceruzáját, a zúgás megszűnik, és csak az órám tik-takolását hallom. Tiktak, tiki-tak. Vagy az a szívem? Visszafojtom a lélegzetem. Seregélyi Swift bemondja a magasságot: — Előadó! A hangja derűs. Reflexei jók. Kritikai érzéke kifogástalanul működik. Keze biztosan fogja az irónt. Tik-tak, tiki-tak. Körülötte egyre sűrűbb a levegő. — Főelőadó! — kiáltja a mester elégedetten és cigarettára gyújt. A gyufa vijjogva csúszik végig a doboz oldalán. Csakhamar füstfelhő csap ki Seregélyi Swift szájából. A tüdeje — idáig hallom — dolgozik: hu-phu, hu-phu ... — Osztályvezető!... Főosztályvezető! — hallom a magasságot. — Minden rendben? — Fenét! Nem találom a hamutálcát! — Ott van a bal könyöke mellett — figyelmeztetem. — Köszönöm. Büszke vagyok, én is segítettem a kísérletben. De figyeljünk tovább. Tik-tak, tiki-tak. Seregélyi Swift felordít. Odaugrom. Uramisten, mi történt? Kitörött az trón hegye. Gyors csere. Mehet tovább. Minden rendben. — Igazgató! — kiáltja a mester. A szeme kigúvad. Arca kék. Haja égnek áll, öt óra negyven perc. — Minden rendben? — Minden rendben. Seregélyi Swift lázasan ír. Szája csücskében cigaretta. Hu-phu, hu-phu. Hajából villamos szikrák pattannak ki. Bal füle világít. — Igazgató — nyögi a mester, és kibontja a nyakkendőjét. — Ezt már hallottam. Tovább! Feljebb! Gyerünk! — Megpróbálom ... Főigazgató! ... — Bravó! — Főfőigazgató! — Remek! Tovább! — Főfőfőigazgató! — Ez az! Tovább! — Főfőfőfőigazgató! Főfőf őf őfőfőfőigazgató! — Kitűnő! Mindent bele! — kiáltom lelkesen. Abban a pillanatban az irón megáll. A zúgás megszűnik. Seregélyi Swift elsápad. Ceruza-hiba? Nem, nincs semmi baj, a mester tovább folytatja az írást. Azazhogy mégsem. A ce-ruza ismét kihagy, aztán megáll.— Baj van? — kérdem rémülten. A mester eldobja a ceruzáját és felsóhajt. — Kifogyott a kurázsim... A legeslegutolsó pillanatban sikerült leszállni a székről. Mikes György Mi lesz veled emberke? Gere Sándor rajza Mobutu: Ki fog engem addig támogatni?! A ház ura Vasvári Anna rajza ! 3