Ludas Matyi, 1972 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-06 / 1. szám
GONDOS ASSZONYRA - Tartós házasságot szeretnék kötni!... SZEMFÜLES RIPORTER minap egy fiatal szakember ült velem szemben és szinte lélegzetvétel nélkül elmondta azt, ami a szívén fekszik: — Én tudom, hogy semmit sem tehetek és hiába jöttem, ön sem képes az ügyemben segítségemre lenni. Mégis kikívánkozik belőlem, mert igazságtalannak érzem, ahogyan velem szemben a munkaadóm, egy köztiszteletben álló intézmény eljárt. Meg is érdemlem, mert én egy ló vagyok a 36 évemmel és a szaktudásommal. Azért vagyok ló, mert az előbbi állásomból, nyolcévi munkaviszony után, négyszáz forinttal kevesebb fizetésért átmentem a már említett köztiszteletben álló Intézmény budai kirendeltségéhez. Engem nem a pénz érdekelt, hanem a szakmai fejlődésem, ami új állásomban nem volt kétséges. Másfél évig valóban szívem szerinti munkát végeztem. Közben a fizetésemet, jó munkám elismeréseként, felemelték, végül is elértem az előbbi állásomban élvezett keresetemet. Akkor, egészen váratlanul, felmondó levelet kaptam: nem volt apelláta, ott kellett hagynom az állásomat. Nagyon jól tudom, hogy a felmondás okát írásban meg kell indokolni. Nekem nem azt írták a felmondó levélben, hogy nem felelek meg, mert a munkámat hanyagul végzem, vagy azért nem felelek meg, mert túl sokat dolgozom, s ezzel feleslegessé válik egy kartársam, akit emiatt el kellene bocsátani, s erre még gondolni is képtelenség: mi lesz, ha néhány év múlva esetleg megnövekszik az Intézmény munkája? Azt sem írták, hogy azért nem felelek meg, mert egy nős és családos embernek sok a gondja, nem képes teljes erőkifejtéssel dolgozni, de azt sem írták, hogy nőtlen vagyok és a rám bízott feladatok lelkiismeretes elvégzése helyett a lányok után szaladgálok. Továbbá azt sem írták, hogy nem felelek meg, mert kártyázom, iszom, könnyelmű vagyok és káros szenvedélyeim akadályoznak munkám elvégzésében; arra sem hivatkoztak, hogy nem iszom, nem kártyázom, vagy akár arra sem, hogy túlságosan megfontolt, mérlegelő alkat vagyok, semmiféle szenvedélyem nincs, ezért munkámat nem tudom kellő szenvedéllyel elvégezni, vagy azért nem felelek meg, mert kopasz vagyok, mert dús a hajam, mert bajuszt viselek, mert nincs bajuszom és így tovább. Minek soroljam, mivel indokolják olykor a felmondást, ha valakin túl akarnak adni? Még szerencse, hogy a dolgozónak az ilyenfajta indokolás előnyös, sikerrel fellebbezhet a Döntőbizottsághoz.Az én felmondó levelemben indokolásképpen az állt, hogy a Központ megszüntette a státusomat a budai kirendeltségnél, tehát hiába is fellebbeznék, mert leépítésemre átszervezés miatt került sor. Azóta már máshol dolgozom, érdemleges panaszra nincs okom, csupán azt szeretném megemlíteni, hogy alig múlt el néhány hét és az intézmény központja pesti kirendeltségénél új státust létesített, ugyanazzal a munkakörrel, amit én a Duna túlsó partján olyan nagy szakmai szeretettel a munkaadóm megelégedésére elbocsátásomig elláttam. Már-már arra gondoltam, hogy az ilyenféle átszervezés mögött protekcionizmus rejlik, vagyis engem azért küldtek el Budáról, hogy valakit az én helyemre tegyenek Pesten, de ezt egy köztiszteletben álló intézményről fel sem tudom tételezni. Az én állásomat az Intézmény adta, az Intézmény elvette és odaadta — másnak. Ügyesen, okosan Budáról Pestre áthintázta a státusomat, nincs e mögött semmiféle nagyobb suskus, de nem tagadom, az önérzetemben mélyen megbántottak. Még csak fellebbezni sem tudok, de nem is akarok. Éppen ezért nagyon jól esnék nekem, ha az én történetem napvilágra kerülne, hogy máshol és mással ez ne forduljon elő. A fiatal szakember felállt, megköszönte, hogy végighallgattam és gyorsan búcsúzott. Még csak annyit sem volt alkalmam mondani, hogy hasonló eset sajnos máshol és mással is előfordult már, a jövőben is megtörténhet, ne higgye, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár, illetve státusmegszüntetés. Földes György A ZEBRÁN FARSANGI TÁRSAS TÁNC - Ne tőlem kérje a jogosítványt, én csak át akartam menni a túlsó oldalra!... — Mondd, hajnalig itt nyüzsög a mama? .. .