Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-04 / 1. szám
HAZATÉRÉS A VADÁSZATRÓL - Fürjtojást persze nem hoztál! . . . MÁR CSAK EZ HIÁNYZIK VALAMI UJ — Megjátszom az új villamos- és buszjáratokat... MEGÉRTŐ FELESÉG — Hát jó, most az egyszer még megbocsátok . . . ABSZOLÚT ÓCSKA KOCSI ddig a hiszékenység vámszedőiről hallottunk a bűnügyi krónikákban. Most már más a helyzet. Annyiszor éltek vissza a hiszékenységünkkel, hogy hovatovább a saját szemünknek sem hiszünk, ezért a bűnözési iparban is új módszereket kellett kitalálni. És meg is jelentek a bizalmatlanság vámszedői, akik avval élnek vissza, hogy mi semmiben sem hiszünk, ők mindenről huszonöt papírt, igazolást, tanúsítványt mutatnak fel, szép kerek és hosszúkás pecsétekkel, olvashatatlan aláírásokkal, érthetetlen szövegekkel, ők abból indulnak ki, hogy a mezítlábas, egyszerű honpolgár az ilyen sorok előtt, hogy „Alulírott igazoljuk, miszerint és általában a felülírott, a rendelkezések értelmében és egyáltalán, a kvalifikált nullifikációt demonstrálta ... stb., stb., kell mint fent..hasraesik és esze ágában sincs kételkedni, miután az egészből egy kukkot sem ért, tehát kétsége sem maradhat afelől, hogy ez egy felettébb hivatalos iromány. Aki ilyet felmutat, az csakis hivatalos ember lehet, mert egy szélhámos sosem vállalná, hogy bolondnak nézzék. A bűnözési ipar eme új hullámának képviselője már meg is jelent a Kék fény című szakmai műsorban. Súlyos ezreket csalt ki a bizalmatlan emberektől néhány bélyegzővel. Módszere óriási perspektívákat csillant fel és bízvást remélhetjük, hogy hamarosan számos követője akad. Például: Toprongy Hugó, a köcsögei Jószív téesz galambdúckészítő melléküzemágának a bélyegzőjével, hivatalos megbízólevelet készít magának, mely feljogosítja, hogy az 1982-ben kezdődő társasházakcióhoz tagokat toborozzon. A belépők az első napon tíz, a másodikon százezer forintot fizetnek, mely összegről a téesz ellennyugtát ad. A bizalmatlanság eloszlatása végett Toprongy az ellenyugtát hitelesíti a váradpércsi piacfelügyelőség mázsaellenőrző alosztály szakértőjével, aki jóváhagyólag ráüti a „mérleg hiteles” című bélyegzőjét. Aki ennyi hivatalos papírban, bélyegzőben kételkedik, az szégyellje magát, megérdemli, hogy a hiszékenység vámszedői könynyebbítsék meg a pénztárcáját. Én persze nem dőlök be sem a hiszékenység, sem a bizalmatlanság vámszedőinek. A minap is megjelent nálam egy jólfésült úr. Kezet csókolt a feleségemnek, és udvariasan elbeszélgetett a kutyámmal. Különösen az nyerte meg a rokonszenvemet, hogy a kutyát magázta, engem pedig tegezett jelezve, hogy nem tart alantasabb embernek magánál, pedig ő egyenesen a főhivatalból jött, avval a megbízatással, hogy 10 000 forint útügyi illetéket fizessek be. Nyugtát is hozott a tiszaposványi gátőrház körpecsétjével. Az is tetszett, hogy a tízezret ő is sokallta, sőt kijelentette, hogy ez disznóság és az állását kockáztatva, sajátkezűleg, előttem javította ki hatezerre. A javítást aláírta és lebélyegezte a „Vadvölgyi cseppkőbarlang főakusztikusa” bélyegzővel. Ez egy kicsit szemet szúrt, de bizalmatlanságom végleg eloszlott, amikor a felkínált százforintos borravalót határozottan visszautasította. Sokan azt mondták, hogy ostoba vagyok és becsaptak. De én nyugodt vagyok. Azóta sem zaklatnak útügyi illetékért és négyezer forintot megtakarítottam. ősz Ferenc