Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-04 / 1. szám

HAZATÉRÉS A VADÁSZATRÓL - Fürjtojást persze nem hoztál! . . . MÁR CSAK EZ HIÁNYZIK VALAMI UJ — Megjátszom az új villamos- és buszjáratokat... MEGÉRTŐ FELESÉG — Hát jó, most az egyszer még megbocsátok . . . ABSZOLÚT ÓCSKA KOCSI­ ddig a hiszékenység vámszedőiről hallot­tunk a bűnügyi kró­nikákban. Most már más a helyzet. Annyiszor éltek vissza a hiszékenységünk­kel, hogy hovatovább a sa­ját szemünknek sem hi­szünk, ezért a bűnözési iparban is új módszereket kellett kitalálni. És meg is jelentek a bizalmatlanság vámszedői, akik avval él­nek vissza, hogy mi sem­miben sem hiszünk, ők mindenről huszonöt papírt, igazolást, tanúsítványt mu­tatnak fel, szép kerek és hosszúkás pecsétekkel, ol­vashatatlan aláírásokkal, érthetetlen szövegekkel, ők abból indulnak ki, hogy a mezítlábas, egyszerű hon­polgár az ilyen sorok előtt, hogy „Alulírott igazoljuk, miszerint és általában a fe­lülírott, a rendelkezések ér­telmében és egyáltalán, a kvalifikált nullifikációt de­monstrálta ... stb., stb., kell mint fent..hasraesik és esze ágában sincs kételked­ni, miután az egészből egy kukkot sem ért, tehát két­sége sem maradhat afelől, hogy ez egy felettébb hiva­talos iromány. Aki ilyet fel­mutat, az csakis hivatalos ember lehet, mert egy szél­hámos sosem vállalná, hogy bolondnak nézzék. A bűnözési ipar eme új hullámának képviselője már meg is jelent a Kék fény című szakmai műsorban. Súlyos ezreket csalt ki a bizalmatlan emberektől né­hány bélyegzővel. Módsze­re óriási perspektívákat csillant fel és bízvást re­mélhetjük, hogy hamarosan számos követője akad. Például: Toprongy Hugó, a köcsö­gei Jószív téesz galambdúc­készítő melléküzemágának a bélyegzőjével, hivatalos megbízólevelet készít ma­gának, mely feljogosítja, hogy az 1982-ben kezdődő társasházakcióhoz tagokat toborozzon. A belépők az első napon tíz, a másodi­kon százezer forintot fizet­nek, mely összegről a téesz ellennyugtát ad. A bizal­matlanság eloszlatása vé­gett Toprongy az ellenyug­­tát hitelesíti a váradpércsi piacfelügyelőség mázsael­lenőrző alosztály szakértő­jével, aki jóváhagyólag rá­üti a „mérleg hiteles” című bélyegzőjét. Aki ennyi hivatalos pa­pírban, bélyegzőben kétel­kedik, az szégyellje magát, megérdemli, hogy a hiszé­kenység vámszedői köny­­nyebbítsék meg a pénztár­cáját. Én persze nem dőlök be sem a hiszékenység, sem a bizalmatlanság vámszedői­nek. A minap is megjelent nálam egy jólfésült úr. Ke­zet csókolt a feleségemnek, és udvariasan elbeszélgetett a kutyámmal. Különösen az nyerte meg a rokonszenve­­met, hogy a kutyát magáz­­ta, engem pedig tegezett jelezve, hogy nem tart alan­tasabb embernek magánál, pedig ő egyenesen a főhi­vatalból jött, avval a meg­bízatással, hogy 10 000 fo­rint útügyi illetéket fizes­sek be. Nyugtát is hozott a tiszaposványi gátőrház kör­pecsétjével. Az is tetszett, hogy a tízezret ő is sokall­ta, sőt kijelentette, hogy ez disznóság és az állását koc­káztatva, sajátkezűleg, előt­tem javította ki hatezerre. A javítást aláírta és lebé­lyegezte a „Vadvölgyi cseppkőbarlang főakuszti­kusa” bélyegzővel. Ez egy kicsit szemet szúrt, de bi­zalmatlanságom végleg el­oszlott, amikor a felkínált százforintos borravalót ha­tározottan visszautasította. Sokan azt mondták, hogy ostoba vagyok és becsaptak. De én nyugodt vagyok. Az­óta sem zaklatnak útügyi illetékért és négyezer forin­tot megtakarítottam. ősz Ferenc

Next