Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-08 / 45. szám

HARC A KUPAKKAL Muszáj már írni erről a parafadugó-pótló műanyag kupakról! Mostanáig vártam, de nem tudok hallgatni to­vább. Mélységesen csodál­kozom, hogy eddig még senki sem tette szóvá, egyetlen fórum sem fog­lalkozott még vele. Erről miért nem beszélnek a bu­dapestiek?! Talán azért, mert ez a csodálatos „palackzáró szerkezet” az alkoholizmus elleni küzdelem jegyében fogant, a Kupak Tanács ötletéből és javaslatára. Csakhogy rossz helyen ér­vényesül a propaganda, mert nem az italboltokban vedelő, hivatásos alkoho­listákat sújtja, hanem azo­kat, akik a közért-üzletek­ben vásárolnak bort ott­honi fogyasztásra, vendé­gek kínálása céljából, vagy a vasárnapi ebédhez. Ez a parafadugó-pótló műanyag kupak mint kor­szerű palackzáró szerkezet, egyszer zöld, máskor fe­hér, olykor piros színben jelenik meg az üvegek nyakán, s az alvilág Cer­berusánál is tökéleteseb­ben őrzi a palack tartal­mát mind az illetékes, mind az illetéktelen beha­tolók elől. Van egy­ peckes, két­ peckes és gyűrűs ku­pak is, ez utóbbi viszony­lag jóindulatú. A zöld színűn — ez a legalattomosabb — két pe­cek van. Az alul levő, me­rőlegesen álló pecket a hüvelykujj körmével kel­lene felszakítani, hogy az­tán az alsó kupak-rész közben letéphető legyen. Ha ez sikerül, (de nem si­kerül, mert csak a körme szakad le az embernek), akkor a másik, vízszinte­sen álló pecek felnyomá­sával kellene a palack szá­ján maradt részt lefeszí­teni. Olyan erős ember azonban, aki ezt meg tud­ja csinálni, csak a cirkusz­ban van, s az pénzért mu­togatja magát. Mert előbb törik le az üveg nyaka, mintsem a kupak enged­jen. A türelmetlen ember — ahelyett, hogy dobná az üveget a szemétre, (mely a kupak elsődleges célja), — szerszámokat szed elő, és ezek segítségével pró­bálja a belső tartalmat megközelíteni. De csak azt éri el, hogy újabb sebeket szerez magának, s a bor tele lesz finom üvegtör­melékkel. Ezt a zöld műanyagot nem fogja a kés, a közön­séges dugóhúzó is vissza­pattan róla. Ha harapófo­góval kísérletezik az em­ber, a pecek a gyík far­kánál is­­ könnyebben le­szakad, — akkor aztán nincs már pecek sem, amibe belekapaszkodha­tunk. Mások morzsánként csipkedik le a kupakot, ez viszont órákba telik, s közben a vendégek szom­­jan halnak. Elárulom az én módsze­remet. Nem kell hozzá más, mint egy erős kávés­kanál, masszív, régi fajta. (Az alumínium görbül vagy törik!) A kávéska­nállal viszonylag könnyen feltépem a pecket, aztán felfejtem az alsó részt, erős és felfelé irányuló mozdulatokkal, vigyázva azonban, hogy orrba ne vágjam magam, ha várat­lanul enged a kupak. Munkamódszeremet ezennel a rászorulók ren­delkezésére bocsátom, nem kérek érte semmit, lemon­dok az újítási pénzről. Nem úgy, mint azok, akik felvették ezért a ku­pakért. Bizonyára nem is keveset. Zsiray Károly HOL A KEDVENC SAJTOM? A sajtóban, a rádióban, a tévében és a különböző falragaszokon hetek óta folyik­ — örvendetes mó­don! — a propaganda a tej és a tejtermékek foko­zottabb fogyasztása érde­kében. A reklámok azt is hírül adják, hogy a tej­ipari vállalatok új sajtfaj­ták piacra vitelével is próbálják a választékot gyarapí­tani, a vásárlókedvet növelni. Ám mit tapasztal ezzel a választéknövekedéssel párhu­zamosan a jámbor fogyasztó? Azt, hogy a közelmúltban eltűnt a boltokból a közkedvelt Sport-sajt, s eltűnt az ömlesztett, vöröshagymás kockasajt is, valamint még né­hány, korábban már megszokott sajtfajta. örülünk az új fajtáknak, de ugyanakkor ragaszkod­nánk a megszokott kedvenc sajtjainkhoz! Miért nem ké­szítik azokat is? Terényi László Budapest visszaszívott nyílt levél Rágyújtottam egy cigire, Nagyon baljós volt a kezdet, A cigimet malőr érte, Mielőtt még égni kezdett. Megbotlott egy finánclábban, Mellre szívta a rossz rajtot. Kétszer nyílt ki, mikor szívtam, Másodvirágzást is tartott. Idén kétszer nyílt az akác. Példát hévvel róla vett tán, Ezért nyílt ki önfeledten Másodszor is cigarettám. Nem írok hát nyílt levelet Kinyílt cigi-ügyben mégsem. Kedves Magyar Dohányipar, Bocsássa meg füstölgésem. Hidvéghy Ferenc /y Egy olvasó kifogásolta, hogy az újjáépített Déli pályaudvar homlokzatán nincs óra. Tájé­koztatásul közlöm, hogy a ter­vek szerint, a Magyar Jakobi­nusok terén, közvetlenül az utasforgalmi csarnok előtt, a Fővárosi Tanáccsal közösen, egy díszes köztéri órát kívá­nunk felállítani. Ezt az órát az Iparművészeti Főiskola munka­­közössége tervezi és előrelát­hatólag a jövő év augusztusá­ban állítják majd fel. Dr. Telek János vasútigazgató h., MÁV Budapesti Igazgatóság A Ludasban az olvasók pa­naszt tettek amiatt, hogy az Állatifehérje és Takarmányo­kat Előállító V. szolnoki üzeme A CÍMZETT válaszul szennyezi a város levegőjét. Az üzem vezetői megtették az in­tézkedést a probléma megoldá­sára: a jövő év folyamán el­szívó berendezést szerelnek fel, amely az időnként jelent­kező kellemetlen szagot el­nyeli. Fauszt Sándor o. v. Városi Tanács V. B. Szolnok A Vásárhelyi Pál utca köz­­világításával kapcsolatos pa­naszra válaszolva közöljük, hogy a zavarokért nem az Elektromos Művek a felelős. Az történt, hogy a Fehérvári út átépítése során az útépítők több ízben is elszakították a kábeleket és ezt nem jelentet­ték az Elektromos Műveknek. Amint a panaszokról értesül­tünk, rögtön gondoskodtunk a kábelek és vezetékek helyreál­lításáról. Börcsök Dezső ig. h., Budapesti Elektromos Művek „Egy angyalföldi ház pana­szai” című cikkükre válaszolva közöljük, hogy az udvaron levő törmeléket vállalatunk időköz­ben elszállította. A műanyag szemétledobók javítását no­vember végéig elvégeztetjük. Az átalakított szemétledobók­­hoz kisméretű kukák beszerzé­séről is gondoskodtunk. A pin­cék elvizesedését a területileg illetékes házkezelőség megszün­tette. Oláh Ferenc mb. igazgató, XIII. kerületi IKV KI­ADHAT IGAZOLÁST? Lakásom nemrégiben úgy beázott — nem először —, hogy az elektromos ve­zeték, valamint a lámpabura teljesen vizes lett. Kihívattam az Elektromos Művek Dráva utcai központjának szere­lőjét, mert veszélyesnek találtam a hely­zetet. A szerelő ki akarta kapcsolni a villanyórát, mert szerinte is életveszé­lyes ez az állapot, de ezt megengedni nem állt módomban, mert a háztartá­somban minden villannyal megy. Amikor a szerelőt arra kértem, hogy igazolja nekem az életveszélyes állapo­tot, közölte velem, hogy nem áll mód­jában igazolást kiadni: forduljak egy magánkisiparos villanyszerelőhöz, csak az adhat ilyen értelmű igazolást. Ő csak kikapcsolja az áramot, s ha az IKV megjavította a hibákat, és minden rend­ben van, akkor visszakapcsolja. Nagyon szép, hogy támogatják a kis­ipart, de hogy egy hatósági jogkörrel felruházott állami szerv miért magán­kisiparosokra bízza az ilyen fontos iga­zolás kiadását, azt egyszerűen nem ér­tem. Dr. Michaletzky Jenőné Budapest V., Gerlóczy u. 11. JÁRDA Hiányzik a gyalog­járda a XIV. kerü­leti Miskolci út 171— 173. számú ház elől. A járda helyét épí­tési törmelék és em­bermagasságú gaz foglalja el, noha az építkezés már évek­kel ezelőtt befejező­dött. Mivel a Ka­­csóh Pongrác úti te­lep lakói nem akar­nak akadálypályán szökdécselni, ezért a forgalmas úttestre kényszerülnek. Az elmúlt évi közleke­dési hónap alkalmá­val a közelben szol­gálatot teljesítő jár­őrnek felhívtam a figyelmét erre a problémára, ő felje­gyezte. Nyilván nem rajta múlott, hogy azóta nem történ­t semmi... Illetve mégis történt vala­mi, ugyanis a nyár folyamán a szemben levő oldalon, bal­esetmentes helyen,­­ parkszerűen kiszéle­sedő gyepes terüle­ten, szilárd burkola­tot kaptak a tapo­sott utak is. Csak a mi járdánkra nincs gondja senkinek. Így hát mászkálhatunk továbbra is az úttes­ten, a járművek kö­zött. B. J. Budapest CSENDES KÖNYÖRGÉS A CSENDÉRT Szeretek üldögélni néha néha a Gellért Szálló vagy az Intercontinental presszójában. Azaz csak szeretnék, ha nem üldözne el onnan a zenegép. Még ha egy hangulat­festő, csendes muzsika szólna belőle, nem is volna baj, de ez, sajnos, hangosan üvöltő gépzene. Sem reggel, sem délben, sem este felé itt már pihenni, olvasni, írni vagy beszélgetni nem lehet. Nem lehetne, egy kis csendet pa­rancsolni ezeknek az üvöltő gépeknek? Dr. N. J. Budapest

Next