Ludas Matyi, 1975 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-02 / 1. szám
Megkérdeztük munkatársainkat: MIRE EMLÉKEZNEK AZ ELMÚLT ESZTENDŐBŐL? VÁRNAI GYÖRGY: — Februárban a fölöttünk lakó kislánynál házibulit tartottak, és leesett a csillárunk. Kárpótlásul októberben felkért keresztapának. — Júniusban egy kisfiú megharapta a kutyámat. Szerencsére a gyerek nem veszett volt, csak pajkos. — Májusban egy autó a Krisztina körúton nekiment a hirdetőoszlopnol. Ha akkor nem a város másik végén van dolgom, hanem ott nézem a plakátokat, halálra gázol! — Az év folyamán többször azt álmodtam, hogy Nixon cserélni akar velem. Ajánlatát minden alkalommal szelíden, de határozottan visszautasítottam. Nem akarok dicsekedni — távol áll tőlem az ilyesmi —, de a memórián kitűnő. A közelmúltban például találkoztam valakivel, bemutatkoztunk és én jól megnéztem magamnak az illetőt, aztán határozott hangon kijelentettem: — Én ismerlek téged. 1948—49-ben együtt jártunk a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Bille azt válaszolta, hogy nekem fantasztikus memóriám van. Ő ugyan soha nem járt a Közgazdaságtudományi Egyetemre, de amikor tíz évvel ezelőtt találkoztunk egy színház előcsarnokában, határozott hangon azt mondtam neki: — Én ismerlek téged. 1948—49-ben együtt jártunk a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Ezt a történetet csak azért mondtam el, hogy bebizonyítsam: a memóriámmal nincs baj. Hogy mire emlékszem vissza az elmúlt évből? Emlékszem, hogy 1974- ben írtam egy cikket arról, hogy mi legyen a Városligetben. Azért emlékszem rá, mert a cikk megjelenése után sok levelet kaptam és ... Pardon, tévedtem. Nem 1974- ben írtam, hanem 1973-ban. Akkoriban ez volt az aktuális téma. 1972-ben vagy 1971-ben. Igen, 1971- ben. Esetleg, mondom, esetleg 1970-ben. Vagy 1968- ban. Most már nem vagyok benne egészen biztos. Mindegy. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy 1974-ben, amikor szóba került a Duna-kanyar ügye... Várjunk csak! Ez az idén volt vagy tavaly? Vagy, mondjuk, tavalyelőtt? Nem. Az idén is szóba került de én már öt évvel ezelőtt írtam róla, mert már akkor is szóba került. Idén a Balaton zöldség- és gyümölcsellátási gondjairól írtam egy szatirikus hangvételű dolgozatot. Azért emlékszem rá mert.. . Nem. Rosszul emlékeztem. Kivételesen. Nyolc évvel ezelőtt írtam erről a témáról, nem az idén. De az is lehet, hogy az idén írtam erről a témáról egy szatirikus hangvételű dolgozatot és nyolc évvel ezelőtt is. Lehetséges lenne? 1974-ben, egy ideig, a T-dugó volt az aktuális téma, ezért egy kacagtató humoreszkemben... Uramatyám, ez 1964-ben történt! Mi tagadás, egy kicsit összezavarodtak a fejemben az évek, mert például az idén is voltak zavarok a tanév kezdetén a tankönyvellátásban és tavaly is. Csoda, hogy öszszezavarodom? Pedig a memóriám jó. Mire emlékszem vissza az elmúlt évből? Az állandó útfelbontásokról tavaly írtam, a magyar futball válságáról viszont az idén, 1974 nyarán. Vagy fordítva? Nem. 1974-ben tűztem tollhegyre ezt a témát, mert ez idő tájt mindenki erről beszélt. Igaz, hogy 1973-ban is beszédtéma volt. Sőt! 1972-ben is, 1972 nyarán leültem az íróasztalomhoz... Álljon meg a menet! Ez mégis 1974-ben volt. Idén nyáron. Ez biztos. Szép nyári nap volt. Odakünn nagy pelyhekben hullt a hó... No persze az én fejem se káptalan. Az emlékezőtehetségem viszont jó. Nem is olyan régen egy utcai telefonfülkében felejtettem a noteszomat, amely nélkül élni se tudok. Ottfelejtettem az igaz, de rövid fejtörés után pontosan tudtam, hogy hol felejtettem a fülkében, rátettem a telefonkönyvre. Elég messziről vissza is mentem érte és útközben állandóan azt kérdeztem magamtól: „Vajon jól emlékszel-e?” Jól emlékeztem. Bekukucskáltam a fülkébe. Ott volt. Megnyugodva távoztam. A notesz nélkül. Mikes György