Állami főgimnázium, Lugos, 1891
Levelek egy tanítványomhoz. - ' ....t* Jjj IjJEDVES Janiin ! Esztendeje már, hogy ön másutt folytatandó tanulmányait, elhagyta tanintézetünket. Fizikai távolléte azonban legkevésbé jelenti azt, hogy ön lélekben is végképen távozott, sőt kedves levele bizonyítja, hogy az emlékezés és hála szárnyain gyakran fölkeres bennünket. A soraiban foglalt hálás érzelmeket, a tanári kar összeségének tolmácsolt állandó szeretetét, s azon ígéretét, hogy éveken át tapasztalt jóságunkat soha nem feledi, midőn megköszönjük és bevalljuk, hogy ez elismerés jól esett lelkünknek , ugyanakkor ki kell jelentenünk, hogy mi e nemes érzelmekre nem tarthatunk számot, azokat ily mértékben, miként ön is tanúsítja, joggal nem követelhetjük, miután mi a nevelésnek és tanításnak csak magasztos kötelességeit teljesítettük. Ha ön fölismerte bennünk a büntető és jutalmazó nevelőn és szigorú tanítón kívül a jóságos atyát is, ki az időként reá bízott szellemi gyermekeket, tanítványait, a szeretet és jóakaró tapintat karjaival vezérli a szellem erkölcsi és tudományos műveltségnek nem épen kényelmes, de annál magasztosabb útjain, akkor maga, édes öcsém, szerencsés és boldog ember, kinek