Állami főgimnázium, Lugos, 1892
Emlékvi beszéd Billmann Márton, lugosi főgymnasiumi igazgató, felett. (1832—1892.) „Mihi videtur ,acerba semper et immatura mors eorum, qui immortale aliquid parant!“ Plinius. Tartotta: Városy Gyula, hittanár az 1892. szept. 5-én rendezett gyászünnepélyen. 7 ember születik és meghal; ami e kettő közé esik, azt életnek nevezzük. Ha már most vizsgáljuk az ■vAfr'1’ élet történelmét, nem azt, melyet az iskolák számára f|\\ írtak, hanem, amely a maga krónikáját mindennap lezárja, a mindennapi élet tanúságát, abból azt olvassuk, hogy az emberiség százezernyi egyedeinek életrajza e H®) két szóba: — «született — meghalt!» — foglalható. E különleges történelem napi kötetjei ott vannak a sirhalmok fölött, a kereszt- és fejfák millióinak egyszerű rovásaiban. A született és meghalt szó legtöbbjeinknek elégséges biográfiája. Hogy a közbeeső időt szorgos munkával töltötte be, azt nem említik, mert ez mindnyájunknak kötelessége, ha pedig henyélt, s az emberiség gyümölcsös fáján hernyóként élt, a hallgató emlékeken azt sem olvassuk, mert a holtakról: nihil nisi bene ! ha jót nem mondhatunk, roszat ne ejtsen ajkunk. Azon keveseket, kiket az isteni Gondviselés magasabb pályára, szélesebb körbe helyezett, kiket népek és nemzetek !*