Állami főgimnázium, Lugos, 1904

I. A Laokoon-csoport. Irta: Tafferner Béla. [HARES tanítványai közül hárman, u. m. Alesandros, Athenodoros és Polydoros készítették a hírneves Laokoon-szoborcsoportozatot. Plinius író, ki Kr. u. az első században élt, ezen szobor­ig a­­csoportozatot még Titus császár palotájában látta, onnan hova is került, senki sem tudja. Csak 1506-ban került ismét napfényre, midőn ia A Róma egyik szőlőjében, földmunkálatok közben egy díszes boltozat alatt akadtak reá. A leletről tudósították II. Gyula pápát, ki rögtön Michel Angelot, a renaissance-kor legnagyobb művészét, küldte ki a mű megtekintésére. Ez mindjárt fölismerte benne azt a művet, melyről Plinius iri­ó korának minden műve fölé helyezte. A pápát pedig úgy értesítette, hogy az antik­világ egy csoda­műve került napfényre. A mű a Vatikán gyűjteményébe ke­rült, melynek ma is egyik legbecsesebb műkincse. Keletkezésének ideje nincs teljesen megállapítva s a tudósok között ma is vita tárgya. Abban azonban minden kor tudósai és műbirálói meg­egyeznek, hogy a kimunkálás mesteri technikájával, koncepciójának egységes erejével s főleg erőteljes drámai páthoszával a legkiválóbb mesterművek közé tartozik. Vannak, akik a műalkotás eredetiségét kétségbe vonják és csak kiváló másolatnak tartják. Ez azonban alaptalan kételkedés, mert a mű minden kétséget kizáróan eredeti. Hogy miért kell eredetinek tartanunk, erre még visszatérünk. Hogy egy vagy több márványdarabból áll-e, az lényegtelen. Érdekes azonban, hogy századokon át egy darab kőnek tartották. Plinius is úgy í­ * * A Görög Művészet Kiválóbb Alkotásainak Ismertetése és Eszthétikai Méltatása című mű egy fejezete.­ ­*

Next