Pintér Jenő - Putnoky Imre (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 9. évfolyam (1940)
9. kötet / 1. füzet - Nagyobb cikkek - Zolnai Gyula: Félreértett szavak és szóösszezavarások
IX. évf. 1940. 1. füzet al AGYAKOSAN NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT NAGYOBB CIKKEK FÉLREÉRTETT SZAVAK ÉS SZÓÖSSZEZAVARÁSOK, írta: Zolnai Gyula. A nyelvérzék gyöngeségének egyik nyilvánulásmódja az, hogy a ritkábban előforduló szóknak jelentését a beszélők nem érzik ki pontosan a hallott vagy olvasott mondatból, és ennélfogva ezeket a szókat a maguk beszédében és írásaiban meg nem felelő jelentéssel alkalmazzák. Másik nyilvánulásmódja pedig a gyönge nyelvérzéknek az, hogy két hasonló hangzású szót egymással összecserélnek, és a ritkább használatú vagy elemeire nézve kevésbbá világos szó helyett a gyakrabban előfordulót, illetőleg az elemeire nézve világosabbat alkalmazzák. I. Az első esetre példát a tegez szó hibás használatában találunk. Ennek a szónak igazi értelme: az a „tok, melyben az íjászok a nyilakat tartják, nyíltak, másképen: puzdra" (CzF.). Jelentésének félreértésével már a XVIII. század óta találkozhatni. Barcsai Ábrahám így ír: „Ha nyílódnak tegzét tsak fel-húzva tartod, Rúgó erejének hamar kárát vallod" (A Bessenyei György társasága. 1777. 16. 1.). Az író tehát íjnak gondolta a tegezt Kazinczy Anakreon-fordításában is hasonló tévedést találunk: „De nézzük húromat Nem tágítottam meg A' zápor tegzemen. Földi János meg is rótta érte: „Barátom! meg engedj! a' húr nem a' tegzen van" (Kazinczy Ferencz levelezése II, 306). Kemény Zsigmond is félreértette a szót: „Biztos helyről irányzott tegez vesszeje ölte meg az egyiket" (Zord idő I, 54). Nem csoda tehát hogy nagy regényírónk, Jókai is beleesett ebbe a hibába Az áruló gyűrű című török meséjében ezt írja ugyanis: „A nyíllövéshez szokás volt a hüvelyk ujjra egy kigyóformán tekergőző gyűrűt felhúzni, azzal fogták meg a tegez húrját hogy a hüvelyk könnyebben húzhassa s épen a kellő időben pattanthassa el az íjjat. A szultán zúgolódott gyűrűje ellen, hogy rosszul van csinálva, nagyon megfogja az ideget s nem tudja elég gyorsan elbocsátani; ezzel rántja fel a tegzet' (Nemzeti kiadás XI, 264). Másik ilyen többször félreértett szavunk a népi és régi pad-maly szó, amelynek igazi jelentései: ,vízvájta üreg a víz-part, árokpart v. töltés oldalában, aztán ,part, alámosott fo-