Szinnyei Ferenc - Putnoky Imre (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 12. évfolyam (1943)

12. kötet / 1. füzet - Nagyobb cikkek - Biró Izabella: Összetétel vagy egybeírás?

XII. ÉVF. 1943. 1. FÜZET. MAGYAROSAN a thlthstble folyóirat NAGYOBB CIKKEK ÖSSZETÉTEL VAGY EGYBEÍRÁS? Irta: Biró Izabella. A Magyarosan 1940. évi 4. számában foglalkoztam a szó­összetevő járvánnyal. Legnagyobb örömömre már a következő számban Horányi Károly is hozzászólt a kérdéshez, és így nem­csak ahhoz járult hozzá, hogy napirenden maradjon, hanem azt is lehetővé tette, hogy némely részletére még egyszer kiter­jeszkedjem a Msn. 1941. évi 1. számában. Ennek megtörténte után azután sokáig nem foglalkozott vele senki, míg végre a lap 1942. évi 4. számában újabb érdeklődő jelentkezett Winter Ferenc személyében. Sajnos azonban úgy látszik, mintha az én Horányinak adott válaszom elkerülte volna a figyelmét. Mert nemcsak hogy ugyanazokra a szempontokra mutatott rá, amelyekre Horányi Károly, s amelyekre válaszolva én már azt feleltem, hogy tárgyalásuk inkább nyelvészeti folyóiratba való, hanem a legkisebb szóval sem utal erre a válaszra, amely különösen némely — a német nyelv befolyására rámutató — esetben tisztázza a félreértést. Nem valószínű, hogy ha olvasta volna a válaszomat, ilyen formában megismételte volna Ho­rányi ellenvetéseit. Ezért tehát utalok erre a két cikkre, s még egyszer hang­súlyozom, hogy a német nyelv hatására csak néhány esetben mutattam rá, nem állítottam azt, hogy „legtöbbjüket idegen nyelvi hatásra írják egybe" (ahogy W. F. mondja Msn. 1942. 109. 1.). A beszédhangsúly egybefoglaló hatására majd később rátérek. Most előbb még W. F. hozzászólásának egyéb feltűnő kijelentéseivel szeretnék foglalkozni. Mindenek előtt rámutatok arra, hogy W. F. saját beval­lása szerint a cikkemben kifogásolt egybeírásokat maga is kü­lön írja (108. 1.). Ha ez így van, akkor az ő felfogása is „mere­vebb, hajlíthatatlanabb", mint az Akadémiáé — mint ahogy nekem szememre veti. ő tehát kifogásolja nálam azt, amit ő maga is tesz. A legtöbb ember helyeselni szokott olyankor, ha más is úgy cselekszik mint ő, még akkor is, ha felfogása helytelen. De W. F. helyesen cselekszik, mikor nem alkalmaz-

Next