Breit József: A magy. kir. kassai 39. honvéd gyaloghadosztály harcai Erdély keleti határában – a Magyaros-tető elfoglalása 1917. márc. 8-án (Budapest, 1944)
A 1916/17. évi téli és az 1917. évi tavaszi hadműveletek
ton fokozódó nyomására való tekintettel, november elején a Csík-medencében hadseregtartalékul felállított és mint ilyen a VI. hadtest támaszául is szolgáló 10. bajor tartalékhadosztályt és a 3. lovashadosztályt a XXI. hadtest támogatására kellett felhasználni. Az ezek szerint nov elején kialakult kölcsönös helyzetet a XXIV/11. sz. melléklet mutatja. Ebben az időben a dél felé mindig jobban kiterjeszkedő és a románokat fokozatosan leváltó orosz erők, a 7. hadsereg jobb-és az 1. hadsereg balszárnyával szemben már jelentős sikereket értek el, míg a 9. hadsereg ép azon volt, hogy támadó előretörését Románia területére tovább folytassa. A39. honvéd gyaloghadosztály ezidőtájt nála sokkalta erősebb ellenséges erőkkel — a 2. és 7. román gyaloghadosztállyal — állott szemben. Ennek és a vele északról szomszédos 61. gyaloghadosztálynak további magatartását a VI. hadtest parancsnokság október 27.-i következő intézkedése szabályozta: ,,A VI. hadtest fő feladata, hogy a9. hadsereg oldalát és hátát fedezze és biztosítsa." Ennek értelmében a 39. honvédgyaloghadosztálynak az Uz-völgy és az azt kétoldalt szegélyező magaslatok, a cs. és kir. 61. gyaloghadosztálynak pedig a Trotusu-völgy és a Gyimes-szoros biztosítása válik feladatává. ,,Túl erős ellenséges nyomásnak engedni kell, mert a hadtestparancsnokságnak nem intenciója, /7оду a hadtest egyes részei túl nagy veszteséget szenvedjenek . . . (Következik egy jóval hátrább fekvő ellenállási vonal megjelölése.) Fabini altábornagy:" A földrajzi és a fentebb vázolt általános katonai helyzetből én -bizonyos tekintetben ellentétben a VI. hadtestparancsnokság fenti parancsával— már kezdettől fogva azt a következtetést vontam le, hogy a 9. és 1. hadsereg érintkező pontján levő és legjobban kelet felé előretolt, 71. és 39. hadosztályoknak a számukra kijelölt szakaszokat még jelentékeny veszteségek árán is feltétlenül tartaniok kell, mert ha netán az ellenségnek sikerülne a Csiki, illetvea Háromszék-medencébe benyomulnia, azáltal egyrészt az 1. hadsereg a felsodrítás veszélyének tétetnék ki, másrészt pedig a döntő támadás végrehajtására Romániába benyomuló 9 hadsereg baloldala és háza oly mértékű veszélyeztetésnek volna kitéve, hogy ezáltal ennek a hadseregnek további egész működése is kérdésessé válnék. Ámde a 39. hadosztálynak, hogy állásában helytálljon, napról-napra nehezebb lett a feladata. A Daubner-csoport elvezénylése folytán ugyanis az említett hadosztály sorai még jobban megritkultak és az ekként gyalogsági létszámának egynegyedével, tehát a lényegesen meggyöngített hadosztálynak immár mindössze 5600 fegyverrel és meggyöngített tüzérséggel egy több mint 30.000 lépés hosszú, már a terei alakulatánál fogva, is nehezen tartható szakaszt kellett a sokkal erősebb ellenséggel ,ezrednek pedig a világháborút megelőző időben 2 Ч2 évig parancsnoka voltam, honnan 1912 őszén a honvéd törzs- és felsőbbtiszti tanfolyam parancsnokává neveztek ki. Ezt jóval megelőzően mint vezérkari őrnagy és alezredes az említett hadosztály, illetve honvédkerületi parancsnokságnak évekig vezérkari főnöke voltam s így all. honvéd gyalogezredet is behatóan ismertem.