MHS Vezetők Lapja, 1966 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
пек, mert sorsa ugyanolyan bukás lesz, mint a mostani. Tudom, hogy az idők engem igazolnak. Amit tettem, azért tettem, hogy megakadályozzam a felesleges pusztulást, a féktelen rombolást és a temérdek vérveszteséget. Ez a szerencsétlen háború úgyis annyi vérveszteségébe került a nemzetnek, hogy nem engedhetünk elpusztulni egyetlen magyar életet sem hiába!” Nem hiába haltak ott négyen karácsony napján a sopronkőhidai fegyház falai között, négyen: három kommunista és egy polgári politikus. A harc, amelynek katonái voltak, hamarosan győzött De a karácsonyi vértanúhaláltól még többhónapos harc vezetett az ország és másfél hónapnyi idő telt el Budapest felszabadulásáig. AzUSZONEGY ESZTENDŐSEK a hadijelentések, az egykorú feljegyzések. „ ... Az egyik kerületben egy kőkerítés mögül erős géppuskatűzzel elzárták alegységeink előtt az utat. Rozanov harcos odakúszott a kerítéshez, gyorsan átugrotta azt, majd géppssztolytűzzel megsemmisítette az ellenség géppuskakezelő személyzetét... Rozanov behatolt a házba és megsemmisítette az ottlévő németeket ... Osztagaink az éjszaka folyamán behatoltak a lóversenytérre, amelyet a németek repülőtérnek használtak... az ütközet helyén több mint 300 ellenséges halott és négy felgyújtott német harckocsi maradt... Szadkov hadnagy szakasza az ellenség erős tűzellenállásával került szembe. Szadkov az udvarokon keresztül odahatolt az ellenséges ágyúhoz és váratlanul hátbatámadta a hitleristákat...” — olvassuk az 1944 decemberi, 1945 januári ,szovjet hadi jelentésben. JOZANOV HARCOS, SZADKOV HADNAGY — két név csak" az ezer meg ezer harcos névsorából. De ha a megsárgult újságlapokon felkutatjuk a Budapestért vívott harcok idején kiadott szovjet hadijelentéseket, újabb és újabb nevekre bukkanunk. S ott van mindenekelőtt a magyar főváros megmentéséért hősi halált halt parlamenterek, Osztyapenko és Steinmetz kapitányok neve. Budapest még náci iga alatt szenvedett, amikor a szovjet hadsereg röplapjai tudatták a milliós nagyváros lakosságával, hogy milyen gaztettet követtek el a németek. „__Az újkori háborúk története nem ismer ehhez hasonló gaztettet. A parlamenterek minden időben sérthetetlenséget élveztek... A hitleri fenevadak még egyszer beigazolták a világ előtt, hogy semmilyen törvényt nem ismernek el. Fittyet hánynak minden konvencióra és szerződésre, melyet Németország aláírt. Attól a perctől kezdve, amikor hitszegően megtámadták a Szovjetuniót, a háborút mint barbárok és fenevadak folytatják és mint olyan aljas és gyáva gyilkosok fejezik be, kiknek nincs már vesztenivalójuk. Amikor a hitlerista parancsnokság gázul megölte a szovjet parlamentereket, az ,utánam az özönvíz elvéből indult ki. A németek meg akarják semmisíteni Budapest milliós lakosságát. Mit törődnek ők a magyar fővárossal, látványosságaival, kulturális értékeivel?” — olvashatták a lehulló röplapokról a nácik és a nyilasok terrorja alatt szenvedő budapestiek. Ez volt az ostrom, Budapest ostromának legnehezebb ideje: százezernél jóval több fasiszta katona kísérelte meg, tekintet nélkül a polgári lakosság veszteségeire, tartani a helyzetet. Hitler távirati parancsban közölte, hogy Budapesttől északnyugatra erőteljes csapatösszevonások történnek és megkísérlik „áttörni a gyűrűt”. Ez a náci próbálkozás épp oly eredménytelenül végződött, mint a gyűrűből kitörni szándékozó fasiszták kísérlete; február 12-én, a Hűvösvölgy irányában útnak indult náci csoportok is megsemmisültek. A harc véget ért: másfélhónapos ostrom után felszabadult Budapest. 1íUSZONEGY ÉVE TÖRTÉNT és ki tudná ma már megmondani, hogy melyik kőkerítésnél, melyik háztömbnél harcolt Rozanov harcos vagy Szadkov hadnagy... Hány olyan épület van, amely huszonegy esztendeje véres és elkeseredett harc színhelye volt, s ma már alig akad olyan lakója, aki emlékeznék azokra a napokra... Csak a felszabadulás tényét, az új élet kezdetét őrzi örökre az emlékezet. A lőporfüst, a romokból szálló por és a februári köd hármas függönyén átsütött a nap, a szabadság első napja Budapesten. A pincékből, a sötétségből — a hirtelen fénytől még hunyorogva — kiléptek az utcáikra az emberek, s az egykori 2