Bognár Cecil: Okság és törvényszerűség a fizikában - A Magyar Filozófiai Társaság könyvtára 3. (Budapest, 1919)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Az ember érdeklődése mindjárt kezdetben a természet felé fordul és azt a csodálkozást, amely minden kutatás megindítója, elsősorban a természeti tünemények keltik fel benne. De nem csak a részleges kutatás irányul a természetre— a természettudomány idő tekintetében az első a szaktudományok között , hanem a filozofálás első tárgya is a természet. A bölcselkedő ember az őt körülvevő világ eredete, célja után érdeklődik, keresi a tünemények mögött lappangó okokat, a jelenségek tarka változásai okozta csodálkozással szemben szellemét egyensúlyba akarja hozni egységes világkép alkotásával. Sőt a természetbölcselet magát a természetkutatást is megelőzi. A Sokrates előtti görög filozófusoknál már nagy elmélyedést találunk a természetbölcselet legfőbb problémáiba, akkor, amikor még tulajdonképen a természettudományi ismeretekről alig lehet beszélni. Leukippos és valamivel később Demokritos megalkotják az anyag atomisztikus szerkezetének teóriáját majdnem minden fizikai és kémiai ismeret nélkül, és ez az elmélet sok vonásban megegyezik a modern természettudományi ismeretek bőséges anyagára támaszkodó atomelmélettel. Bizonyos, hogy a görög természetbölcselet messze felülmúlja a görög természettudományt. A legrégibb mitologikus természetmagyarázatoktól kezdve a legújabb természetbölcseleti rendszerekig mindegyik egységes világképet akar adni, a természeti jelenségekben levő, nekünk egyelőre rejtelmes, megfejthetetlen elemeket már ismert tényezőkre visszavezetni. A természetre vonatkozó ismereteinkben mutatkozó hézagokat a filozófusok és 1*