Antik Tanulmanyok 15. (1968)
1. szám - TANULMÁNYOK - Harmatta János: Egy hettita törvény magyarázatához
t HARMATTA JÁNOS vágták, tehát halállal büntették. Nyilvánvaló azonban, hogy az első jogi esetben a királyi ítéletnek ellenszegülő büntetésének nagyobbnak kellett lennie, mert egyébként a törvény a városparancsnok hatalmát és személyét a királyé fölé helyezné, így arra kell gondolnunk, hogy az E szó ebben az esetben nem csupán a vétkes lakóépületét jelöli, hanem — mint ez a HT-ban többször előfordul (pl. I. t. 31.§, 53 §. stb.) — a vétkes egész háza népét és gazdaságát. Azonban a teljes vagyon elvesztése még mindig kisebb büntetés, mint a halálbüntetés, ezért fel kell tennünk, hogy ebben az esetben az É ’ház" szó a tulajdonos személyét is magában foglalta. A király ítéletének ellenszegüle tehát e magyarázat szerint életével és teljes vagyona elpusztításával lakott. Ez a büntetés a hettita törvények keretében talán meglepően kegyetlennek tűnik. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a király törvényével, ítéletével szemben való ellenszegülés az ókori közelkeleten általában a legnagyobb bűn, amelynek büntetése túlmegy a törvények keretein. Utalhatunk ezzel kapcsolatban Hammurapi törvényeinek zárórészére, amely a király ítéletének ellenszegülével kapcsolatban a következőket mondja: «Ha az illető nivelum szavaimra, amelyeket oszlopomra írtam, nem hallgat, . . ., s az istenek átkától sem félve a megítéltem ítéletet kivakarja, szavaimat visszavonja, . . ., Enlil . . . szempillantás alatti halált szabjon ki számára végzetül, városa vesztét, népe szétszórását, . . ., nevének és ivadékának az országból való kiirtását mondja ki tekintélyes szájával !». Az a szemlélet, amely ebben az átokban megnyilvánul, teljes mértékben megfelel a szóbanforgó hettita törvény szellemének, s aligha lehet kétséges, hogy a király ítéletével szembeszegülőt a mezopotámiai államokban is hasonló büntetés sújtotta. A tárgyalt törvényben foglalt második jogi eset világos. Az érdekes e két rendeletben az, hogy mindkettő közjogi eseteket, az államhatalommal való szembeszegülést tárgyal, ami egyedülálló az ókori keleti törvénykönyvekben. A harmadik jogi eset ezzel szemben magánjogi jellegű, s az urának ellenszegülő rabszolga büntetéséről intézkedik. A fő problémát ebben az ANA duguTÚL paizzi kifejezés jelenti, amelynek a fentebb adotton kívül «az edényhez megy» fordítása is lehetséges. E. Neufeldt feltevését követve általában úgy értelmezik e kifejezést, hogy a rabszolgát egy nagy edényben élve elásták. Bár ezt a lehetőséget nem lehet teljesen kizárnunk, mégis a kínzásos halál büntetése e jogi esetben túlságosan szigorúnak látszik a HT többi rendelkezéséhez képest. A Hammurapi-Codex szerint (282 §): «Ha egy rabszolga gazdájának ezt mondja: Te nem vagy az én gazdám ! Gazdája rábizonyítván, hogy az ő rabszolgája, (a rabszolgának) vágja le a fülét.»8 Bár a hettita a-raizzi kifejezés tárgyi jelentését nem ismerjük pontosan, az urával való szembeszegülés a rabszolga részéről mindenesetre az úr fölötte való hatalmának (dominica potestas a római jogban) a megtagadását jelentette. Ha ezért a súlyos vétségért a Hammurapi-Codex csak a fül levágását írja elő, akkor nagy valószínűséggel feltehetjük, hogy a HT A.NA DUGUTUS paizzi «az edénybe megy» kifejezése mögött is csak valamilyen testi fenyíték rejtőzik. Gondolhatnánk elsősorban arra, hogy a rabszolgát megkötözve , így értelmezi, helyesen, e törvényt F. Imparati is. id. in. 305. 5 Ld. Dávid A. : Ókori Keleti Történeti Chrestomathia. 149. 6. Neufeld: The Hittite Laws. London 1951. 47. 7 Ld. pl. J. Friedrich: Hethitische Gesetze. 77, 111. 8 Ld. Dávid A. : Ókori Keleti Történeti Chrestomathia. 148 (282. §).