Antik Tanulmanyok 25. (1978)

1. szám - TANULMÁNYOK - Litván György: Ókortudomány és társadalomszemlélet a századforduló körül

LITVÁN GYÖRGY ÓKORTUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOMSZEMLÉLET A SZÁZADFORDULÓ KÖRÜL* Amikor a reformkor egyik nagy vívmányaként, hosszú küzdelem után végre bevezették a magyar hivatalos nyelvet a latin helyett, mint Toldy Ferenc később elmondta, Czuczor és ő maga úgy gondolták: «éppen most kettős gonddal azon kell lennünk, nehogy a deákság rabbékáit lerártunkban azon virágláncok is elszakadjanak, melyek az uj világot a classicus korhoz bilin­cselik; nehogy a bitorlóval a jótevőt is eltaszitsuk, a héjjal a gyöngyöt is el­vessük».­ Bizonyára sokan gondolták így, hiszen a múlt század derekán irodal­munk és tudományos életünk legjobbjai, Berzsenyi, Kazinczy és Kölcsey, Arany és Petőfi, Czuczor és Toldy, Hunfalvy Pál és mások munkálkodtak a klasszikus műveltség birtokba vételén, magyarításán. Ezt a korai virágzást természetesen megszakította a 48-as forradalom, a szabadságharc bukása és az abszolutizmus. A kedvező hazai előfeltételek és a bíztató előzmények ellenére a magyar klasszika-filológia nehezen talált magára, csak lassan és nehézkesen tudott önálló tudományággá formálódni. Bartal Antal 1874-ben tartott akadémiai székfoglalójában fájlalja, hogy a hazai klasszika-filológiából teljesen hiányzik a tervszerűség és az eredetiség, hogy nagyon kevés a szövegkritikai kiadás, gyenge a szótárirodalom, a for­dítások pedig, bár elég nagyszámúak, nagyrészt műkedvelők munkái.­ Rövid­del ezután megalakult a Philologiai Társaság, de a közgyűlési beszámolók és felszólalások tanúsága szerint még sokáig elemi nehézségekkel küzdött. Ponori Thewrek Emil az 1882. évi közgyűlésen elhangzott elnöki megnyitójában a kritikai irány és munka, a magyarországi latin irodalommal való foglalkozás és a népszerűsítés fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor a begubózás, a bel­terjesség vádja ellen védekezett.­ De az az igény, hogy a klasszika-filológia valamiféle expanzív szerepet is betölthetne a magyar szellemi életben, a jelek szerint fel sem merült. E tudományág feladatköre, határai, tudományos és társa­dalmi összefüggései ekkor és még jóideig meglehetősen tisztázatlanok vol­tak. E sorok még vázlatos képet sem adhatnak a 19. század végi és e század eleji magyar ókortudománynak, mint egésznek a társadalomszemléletéről . Elhangzott előadás formájában az Ókortudományi Társaság 1979. február 16-i ülésén.­­ Idézi Bartal Antal 1874. január 5-én elhangzott akadémiai Székfoglalójában: A classica philologiának . . . művelése hazánkban. Budapest, 1874. 2 Uo. 3 BPKK 1883. 104—105.

Next