Antik Tanulmanyok 25. (1978)
1. szám - TANULMÁNYOK - Litván György: Ókortudomány és társadalomszemlélet a századforduló körül
LITVÁN GYÖRGY s a hazai szellemi életben való elhelyezkedéséről. Lényegében csak e tudományág két nagy alakjáról — úgy is mondhatnánk: két nagy különcéről — Schvarcz Gyuláról és Hornyánszky Gyuláról lesz szó, s nálunk sem szorosan vett szaktudományi, filológusi munkásságukról, illetve erről csak annyiban, amennyiben ez összefügg társadalmi, politikai nézeteikkel, ténykedésükkel és szerepükkel. A két tudós valamiképpen összetartozik, valami folytonosságot képvisel. Schvarcz 1839-től 1900-ig, Hornyánszky 1869 —1933-ig élt. Aligha véletlen, hogy az éppen 30 évvel fiatalabb Hornyánszky írt tanulmányt (1901), majd tartott emlékbeszédet (1917) elhunyt pályatársáról, akinek nemcsak tanítványa, de még csak személyes ismerőse sem volt. A szellemi folytonosságot azonban bizonyára ő is érezte. Valóban, mindketten határozottan politikus vagy — ma úgy mondanánk — ideológus alkatúak voltak, és a maguk idejében — a kiegyezés utáni félévszázad hazai ókortudományában — alighanem csak ők voltak ilyen alkatúak. Mindketten szűknek érezték, s a társadalom, a való élet felé igyekeztek kitágítani szaktudományuk akkori kereteit. Ennek megfelelően mindketten rendhagyónak, különcnek számítottak a szakmában, s viszonylag igen későn jutottak egyetemi katedrához. Végül mindkettejük tudományos életműve torzó, sőt, folytatás nélkül maradt, mert tanítványokat, iskolát sem hagytak maguk után. A sokban hasonló alkat és életsors azonban, mint látni fogjuk, csaknem minden lényegbevágó kérdésben különbségeket takart. S ez nem meglepő, hiszen, ha látszólag magányos különcök voltak is, két nemzedék merőben eltérő szemléletmódját képviselték, méghozzá — végeredményben — nagyon is jellegzetesen, csak az átlagnál magasabb szinten. A különbözőség már abban megmutatkozik, hogy Hornyánszkyval ellentétben, aki majd az ókortudományból indulva halad, mintegy kifelé, a szociológia és a politika irányában, Schvarcz Gyula éppen fordítva, kívülről, azaz más tudományágak és a politika felől érkezett el az ókortudományhoz. Schvarcz Gyula eredetileg természettudósnak indult, biológiával és geológiával foglalkozott, majd áttért az ókori tudománytörténet művelésére, így jutott el magához az ókortörténethez és klasszika-filológiához. A tudományágak koncentrációjának eszméje már fiatalon megragadta. Nyugateurópai tanulmányútjairól szóló, «Magyar író külföldön» c. 1865-ben Szent- Katolna álnéven kiadott kétkötetes munkájában írja: «az emberi ismeretkört csak azok öregbítik, kik valamely felfedezés keresztülvitelénél a tudomány több ágának momentumait összpontosítják». Ez a mondat akár mottója is lehetne sokoldalú életének és munkásságának. Schvarcz Gyula munkabírása és érdeklődése nem merült ki tudományos munkásságában. Sőt, külföldi tanulmányútja után, az 1860-as és 70-es években kifejezetten a politikai és közírói tevékenység került nála túlsúlyba, 10 évig képviselő is volt. Úgy látszik, nyugatról elsősorban a hazai közművelődési állapotok elmaradottságának élményét hozta magával, s szinte egy új Széchenyi nevével indult megreformálásukra. 1865-ben hetilapot indított: «Új Korszak. Heti szemle a tudomány, tanügy, irodalom, művészet és a fővárosi és vidéki társasélet köréből» címmel, kifejezetten a közművelődés és a polgárosodás ügyének előmozdítására. Már az első szám vezércikkében kifejti, hogy a közművelődés «közgazdászati» probléma. A forradalom óta felserdült nemzedéket 16 évi elzárt tétlenség választja el feladatától és Euró