Antik Tanulmanyok 40. (1996)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Várhelyi Zsuzsanna: ΜΕΝΟΣ ΣΤΑΛΑΣ. A görög írásbeliség a korai feliratok tükrében

VÁRHELYI ZSUZSANNA ΜΕΝΟΣ ΣΤΑΛΑΣ A GÖRÖG ÍRÁSBELISÉG A KORAI FELIRATOK TÜKRÉBEN Előadásom tárgyai : az archaikus kori attikai írásbeliség: a Kr. e. VII. és VI. sz.-ból származó, körülbelül félezres feliratanyag alapján szeretnék választ találni a következő kérdésekre: milyen funkciót töltött be az írás, és hogyan helyezkedett el az „írott” fo­galma a korabeli értékek rendszerében? A korábbi heves viták után elfogadottá vált, hogy az alfabétikus görög írás megje­lenése a Kr. e. IX—VIII. századra tehető, és kialakításában döntő szerepet játszhatott az a társadalmi csoport, amely tevékenysége folytán gyakran érintkezett a föníciaiakkal,­­ azaz a görög kereskedők. Az erre épülő elméletek általában a klasszikus kor íráshaszná­latát tekintik a görög írásbeliség első, vizsgálatra érdemes időszakának. Valóban, a városi lakosság felső rétegeiben és a kézművesek között ekkor válik ismertté az írás számos gyakorlati haszna; magánjogi szerződések, levelek, számlák készülnek. A polis írásban rögzíti törvényeit, egyes népgyűlési határozatait, és nevezetesebb történeti eseményeinek emlékét is feliratokon őrzi. Még e gyakorlatnál is meghatározóbb a mai gondolkodás számára a platóni írásfelfogás, amely a feliratokat a festmények szintjére, az ideák világá­tól kétszeres távolságra helyezi (Phaidr. 275 e), tehát az írás is csak a tudás látszatát képes megőrizni. Sókratés szavaival: „egy és ugyanaz mindig, amit (a szövegek) jelezni tudnak”, és így nem lehetnek a dialektikus, egyre változó és egyre igazabb tudás hordo­zói. A klasszikus kor íráshasználata és a korabeli filozófia ismeretében tehát az írás úgy tűnik fel, mint az a technikai eszköz, amely egy szöveget térben és időben távol levő emberek számára közvetít, vagyis a leírt szöveg biztos és hibátlan megőrzését ígéri. A modern kutatás — különösen Goody és Havelock felfogása — szerint a görögök ezáltal lépnek túl a szóbeliségen: a szájhagyomány lényege szerint változatlan, míg az írott ha­gyományozás lehetővé teszi a kritikus hozzáállást a szövegek ellentmondásaival és a 1 Elhangzott az Ókortudományi Társaságban, 1995. február 17-én. Köszönettel tartozom Ritoók Zsigmond professzor úrnak és Németh Györgynek segítségükért. 2 A korábbi szakirodalom összefoglalását J. A. Heubeck: Schrift. A F. Matz és H.-G. Buchholz szerk. „Archaeologia Homerica” c. kötetben, Göttingen 1979, X. fej.

Next