Bölcseleti Közlemények 2. (1936)
Jánosi József: A bölcseleti megismerés határainak kérdése
2 JÁNOSI JÓZSEF tani forrása is, amelytől ez a kérdés folytonos aktualitást nyer és nem engedi az emberi elmét megnyugváshoz jutni. Ez a lélektani mozzanat az, hogy a filozófiának döntő jelentősége van az élet szempontjából. E megállapítás első hallásra talán hihetetlennek látszik a kívülállók számára , de csakis azok számára. Mert igenis a filozófia legsajátosabb problémái közé tartoznak azok a kérdések, amelyek a teljes életet a legközelebbről érdeklik, így filozófiai kérdés az, hogy mi általában az élet, különösképpen az emberi élet értelme. Úgyszintén filozófiai kérdés a kultúra, az egyes kultúrterületek mivolta és értelme. Mindezek a kérdések ugyanis csak úgy és akkor oldhatók meg, ha meg tudjuk jelölni mindegyik dolognak metafizikai helyét az egész létvalóságban és így az egészből fejtjük meg a részjelenségeket. A filozófia igazi és sorsdöntő jelentősége legerőteljesebben éppen a kultúrák krízisének idején mutatkozik meg. E krízisek az egyes kultúrterületek harmóniájának felbomlása, határsértések, érdekösszeütközések folytán keletkeznek. A filozófia az egyetlen, amely jogosult arra, hogy ez összeütközések, határsértések esetén döntőbíróul lépjen fel, mert egyedül van módja az egyes kultúrterületek metafizikai értékfokozatainak, mellé- vagy alárendelt viszonyulásainak feltüntetésére. Ha valaki ellenveti, hogy a kinyilatkoztatott vallás az, amely számunkra végső fokon az élet értelmét megfejteni hivatott, akkor ez a tétel gondos megkülönböztetésekre szorul. Mert először is a vallás mibenléte és értelme is nem vallási, hanem filozófiai kérdés; a vallás filozófiai igazolásra szorul. Azért karolta fel az Egyház mindig nagy gonddal a filozófiai kiképzést papjainál. De másodszor tartalmi szempontból is a kinyilatkoztatottaknak elfogadott igazságok filozófiai feldolgozásra, értelmezésre szorulnak, főképpen differenciálódott kultúréletben, amelyben ugyanis igen bonyolult az egyes kifejlett kultúrterületek viszonya. Filozófia nélkül a kinyilatkoztatást az antropomorfizmus veszélye fenyegeti, annak minden sekélyességével és alapvető tévességével. Egyeseket viszont megtéveszt az, hogy napjainkban aránylag csekély képzettségű emberek is állítólag oly mélyen és helyesen értik meg a kinyilatkoztatott igazságokat. De elfeledik, hogy e keresztény «józan ész» csak azért vált lehetségessé, mert mögötte évszázadok hatalmas szellemi munkája, eszméket tisztázó filozófiai erőfeszítése húzódik meg, amelynek mi ma könnyű és boldog örökösei és élvezői vagyunk. A kinyilatkoztatott vallásnak és a filozófiának ez a pár vonással vázolt viszonya még csak jobban feltünteti a bölcselet életközelségét és jelentőségét épp az élet, a teljes emberi élet szempontjából. A filozófiának az a szerepe, hogy tudományos célkitűzésének logikus következéseképpen az életben való eligazodást szolgálja, hogy a végső útmutatás eszköze legyen. De ha ez a filozófia kihatása az életre, akkor lélektanilag nagyon is érthető, hogy az emberekben mindig ébren van