Bölcseleti Közlemények 10. (1944)

Csertő György: A jogrend felépülése Szent Tamásnál

2 CSERTŐ GYÖRGY A jogrend tehát azokat a szabad emberi cselekedeteket foglalja magában, amelyeket az egyik sarkalatos erkölcsi erény, az igazságosság irányít és rendez az értelemtől előírt rendben. Így a jogrend határát pontosan meg is határoztuk. Az igazságosság mindig más személyre vonatkozik, másnak adja meg a jogosat, vagyis azt, ami az övé, ami őt megilleti.­ Éppen ezért csak azokat a cselekedeteket rendezi, amelyek más alanyra vonatkoznak,s így magunkkal szemben, hacsak nem átvitt értelemben, igazságosak nem lehetünk. Sőt, mivel a római jog a feleséget, a gyermeket és a cselédet a családfő tulajdonának tekinti, velük szemben sem ismer el kimondott jogi köteléket.­ Más személyre irányuló cselekedeteink lehetnek bensők, mint például az érzelmeink, s lehetnek külsők. Az igazságosság erénye csak a külsőkre vonatkozik, mert ezekkel adjuk meg másoknak azt a jogosat, ami őket megilleti. Ezeket a cselekedeteket teszi jókká és igazságosakká, azaz erkölcsileg és jogilag kifogástalanokká.­ Benső cselekedeteink már kívül esnek a jogrenden, mert nem az igazságosságnak, hanem más erénynek irányítása alatt állnak. Ennek ellenére Szent Tamás beszél egy olyan igazságosságról is, amely nemcsak a jogrendre szorítkozik, hanem kihat az egész erkölcsi rendre is. Ez a szociális vagy másképen általános igazságosság, amely a benső cselekedeteket annyiban irányítja és rendezi, amennyiben azoktól a külsők függnek.5 Ezek a benső cselekedetek és az igazságosság tárgya között fog­lalnak helyet.6 Az igazságosság tárgya a külső cselekedeteket fajilag meghatározza, informálja. Tőle kapják lényüket, helyességüket, erkölcsi és jogi értéküket. Azért jogosak és igazságosak, mert olyan tárgyra vonatkoznak, amely jogos és igazságos. Az igazságosság tárgya mindaz, amiről elmondhatjuk, hogy az enyém, a tied vagy az övé, azaz hogy hozzám, hozzád, avagy hozzája tartozik. A külső cselekedetek tehát azáltal lesznek helyesek és igazságosak, mert velük azt adtuk meg a másiknak, ami az övé, ami hozzája tartozik, őt megilleti. Miután a jogrend határát megjelöltük, beszélhetünk annak fel­épüléséről. A jogrend őre az igazságosság erénye, amely mibenlétét, lényegét, jellemző vonásait a tárgyi jogtól kapja. A tárgyi jog, amelyet magyarban a régi szó «juss» nagyon szépen fejez ki, tartalmaz egy anyagi és egy formai részt. Az anyagi rész maga a cselekedet vagy a dolog, amelyet az igazságosság más számára tőlünk megkövetel. A formai rész pedig alakító tényező, amely az anyagi résznek a jogalanyhoz való viszonyát, jogosultságát, arányosságát, hozzá való tartozását (aequale alteri debitum) jelzi. Am­i a tárgyi jogot joggá, jogossá, iustumm­á teszi, az nem az anyagi rész, hanem a jogalanyhoz való tartozási, függő viszony. 1 II—II, qu. 58, a. 7. 4 II—II, qu. 58, a. 9. 2 II—II, qu. 58, a. 2. 5 II—II, qu. 58, a. 9 ad 3. 8 II—II, qu. 57, a. 4. « II—II, qu. 58, a. 9 ad 2.

Next