Vasi Szemle 1963 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Belák Sándor: Az őrségi táj mezőgazdaságának múltja és jövője
VASI SZEMLE HELYISMERETI ÉVKÖNYV BELAK SÁNDOR: AZ ŐRSÉGI TÁJ MEZŐGAZDASÁGÁNAK MÚLTJA ÉS JÖVŐJE Hazánkban több olyan elmaradott vidéket — tájat — találhatunk, ahol a mezőgazdasági termelés eredményei gyengék, és a virágzó nagyüzemi gazdálkodás előfeltételei korlátozottan vannak biztosítva. Nem ok nélkül való volt, hogy a felszabadulást megelőző időkben a nagyüzemek elsősorban a könnyebb műveletű homok- és vályogtalajokon, a jó minőségű mezőségi talajon gazdálkodtak. A nagybirtokok, a bérgazdaságok — a Dunántúlon is — elsősorban Fejér, Tolna és Somogy megyékben alakultak ki, mert itt az üzemek jövedelmezősége sokkal könnyebben, különösebb befektetés, talajjavítás nélkül is biztosított volt. A talajok nagyüzemi megmunkálása lényegesen egyszerűbben volt megoldható. A szélsőségesebb, kötött, lejtős erdőtalajokon hazánkban a múltban is kisbirtokok, parasztgazdaságok alakultak ki. Ezek küzdöttek és birkóztak a nehézségekkel, és az itteni parasztok megélhetése mindig csak szerényebb keretek között volt biztosítható. Egyik ilyen — nyugodtan mondhatjuk legjellegzetesebb — terület hazánk nyugati részén, Vas és Zala megyékben az osztrák és jugoszláv határ mentén elhúzódó táj, az ,,Őrség”, melyet néprajzilag és földrajzilag is jól el tudunk határolni. Ez a megkülönböztetés elsősorban a jellegzetes éghajlati és talajviszonyok miatt végezhető, mert a táj termelési múltja és jelene is nagymértékben ezek függvénye. Mindennek következtében jellegzetes a táj történelme, az emberek szokása, élete és a gazdálkodással kapcsolatos mindennemű tevékenysége. Hazánk más vidékein a korábbi néprajzi tájak az idők folyamán mindinkább elmosódnak, és ma már túlnyomó részben csak a múlté, még olyan jellegzetes táj is, mint a Mezőföld vagy a Sárköz. Nyilván oka van annak, hogy az Őrség elkülönülése még ma is élő valóság, a környezőktől lényegesen elhatárolódik, és még ma is külön tájként jelölhető meg. Az Őrség táji viszonyainak részletes tanulmányozását a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola egyik fő feladatának tekintettük, és a következőkben röviden beszámolunk arról a kutatómunkáról, amelynek fő célja annak meghatározása volt, miként valósítható meg az Őrségben a nagyüzemi mezőgazdasági termelés. Munkánk alapját az a nyolcévi kiterjedt kutatómunka adja, amelyet Szentgyörgyvölgy—Gödörháza községek határában levő kísérleti telepünkön folytattunk 1954-től kezdődően. A TÁJ ELHATÁROLÁSA Az eredeti „történelmi” őrséget csak 18 község alkotta: Szalafő, Őriszentpéter, Ispánk, Külső(Nagy)rákos, Szaknyér, Belső(Kis)rákos, Pankasz, Szatta, Kerkáskápolna, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormány, Kerca, Szó-