Vasi Szemle 1974 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám - NAPJAINK - Szalay László: Korszerűsítési törekvések a népművelő- és könyvtárosképzésben Szombathelyen
Az érettségire épülő 3 éves népművelő-könyvtárosképzés főbb tapasztalatai Az 1962-ben Andsik népművelő-könyvtárosképzésfeladatát két tanítóképző intézet (1962- től Szombathely és 1963-tól Debrecen) látta el. Az intézménytípus meghatározásában kifejezésre jutott az a hazai tradíció, amely a népművelői munkát elsősorbana pedagógus tevékenység szerves részének tekintette. Építeni lehetett nemcsak a tanítóképzés adaptálható eljárásaira, módszereire, de azokra az intézeti oktatóikra is, akik mint gyakorló pedagógusok korábban maguk is tevékenykedtek a felnőttek nevelésében. Ennek a képzési formának az volt a sajátossága, hogy egyforma súllyal igyekezett népművelési (elsősorban művelődési otthoni), illetőleg közművelődési könyvtárosi szakismereteket biztosítani, nem képesített azonban tanítói feladatok ellátására. Annak ellenére, hogy ezen a fokon hazai viszonylatban azonos szintű képzési tapasztalatokra nem építhetett, a népművelő-könyvtárosképzés a létrehívása óta eltelt évtizedben számottevő eredményeket mondhat magáénak. A nappali és levelező tagozaton diplomát szerzett, felnőttpedagógiai, művelődéspolitikai ismeretekkel, valamint szervező és irányító gyakorlattal is rendelkező szakemberek munkába állításával lényegesen csökkentette a képesítésnélküliek létszámát. (Szombathelyen eddig 583 fő végzett a népművelő-könyvtáros szak nappali és levelező tagozatán.) Sokoldalúan képzett szakemberekkelbővítette a közművelődés hatósugarát: a művelődési otthonok és közművelődési könyvtárhálózat igényeinek alapvető 'kielégítésein túlszakképzett munkatársakat biztosított egyéb területeknek is (párt- és tömegszervezeti kulturális munka, módszertan, irányítás, fegyveres testületek, a sajtó, a rádió, a tv számára). Kialakította sajátos tantervianyagát és követelményrendszerét. Új tantárgyakat is meghonosított (pl. Világnézetünk természettudományos alapjai, A népművelés pszichológiája, Művelődéstörténet, A népművelési munka módszertana, Intézményhálózat, Oktatástechnika stb.) El tudta látni a hallgatókat a szak céljaira készült tankönyvekkel, jegyzetekkel, szemelvénygyűjteményekkel - egyrészt az egyetemi képzés segédleteinek adaptálása révén, másrészt saját oktatói kara tankönyvíró munkásságával. - Kidolgozta a gyakorlati képzés sajátos rendszerét, megteremtette a gyakorló iskolához hasonló gyakorló intézmények területi hálózatát. - A tantervi anyagon túl módot nyújtott bizonyos specializálódásra is (moziüzemvezetés, színjátszó-rendezés, irodalmi színpadvezetés, szakkörvezetés stb.). Kialakította a képzés sajátos nevelési profilját, különösképpen mozgósított a társadalmi kérdések iránti érzékenységre, a közéleti aktivitásra. - A képzés gyakorlatibb voltából következően jó hivatástudatot alakított ki. (A végzetteknek kb. 95%-a a pálya nehézségei ellenére is a választott hivatás mellett maradt, közülük sokan vezető posztra emelkedtek.) - Vas megye közművelődése is nyert általa: mintegy 68 fő helyezkedett el főhivatású népművelő, illetve könyvtárosként a megyében. A hallgatók önként vállaltak munkát főleg Vas megye kisközségeinek klubjaiban, könyvtáraikat, művelődési közösségeket patronáltak, új módszereket terjesztettek el. - A szak oktatói részt vállaltak a környező megyék közművelődési szakembereinek továbbképzéséből, könyvtárak, művelődési otthonok kérésére a hallgatók bevonásával szociológiai vizsgálatokat végeztek. A fenti pozitívumok mellett szólni kell arról is, hogy a tanítóképző intézeti népművelő-könyvtárosképzés a fejlődésből fakadó több problémával nem tudott kellően megbirkózni.