Vasi Szemle 1989 (43. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 1. szám - VASI VILÁG - Veress Márton: Vas megye területének fejlődéstörténeti vázlata

г. A lemeztektonika A Föld belső középső övének (köpeny) felső részében az asztenoszférában kiala­kult áramlatok a litoszféra darabokat (kéreg és köpeny felső) oldalirányban évente akár több cm-es sebességgel mozgatják. (A litoszféra-darabok a lemezek, melyek ké­reg része felépülhet csak óceáni, csak kontinentális, illetve vegyesen óceáni és konti­nentális kéregből.) Az egymástól távolodó lemezek között a felnyomuló asztenoszféra anyagból bazaltos óceáni kéreg képződik. Az ilyen helyeken (pl. az Atlanti-óceán) az óceáni kéreg a feláramlás helyén állandóan gyarapodik (amennyivel a lemez oldalt mozdul), az óceáni medence szélessége nő. A szétsodródás helyén hátság alakul ki, amelyen bazaltot produkáló vulkánok helyezkednek el. A lemezek távolodása miatt a Föld más helyein a lemezek közeledése következik be (pl. Csendes-óceán esetében az amerikai és az ázsiai lemezek egymás felé közeled­nek). Ez a folyamat csak úgy mehet végbe, hogy a Csendes-óceán kérge, amely egy korábbi időszakban alakult ki, most a kontinensek szegélyén behajlik, alábukik (szub­­dukció), az asztenoszférába nyomul (max. 700 km-re) és beolvad (konszumáció). A mozgás a betolódó óceáni lemezrész mentén földrengéseket eredményez. A lemez anyagából - azok beolvadását­ követően - a magasabb hőmérsékletű környezetből előbb az alacsonyabb fajsúlyú anyagok, majd később és a lehajlás helyétől távo­labb a magasabb fajsúlyú anyagok indulnak el felfelé. Ennek eredménye a behajlás­hoz közel, SiO2 gazdag riolitos-andezites lávát, távolabb SiO2 szegénybebi bazaltos lá­vát termelő vulkanizmus. Egy ilyen pusztuló óceán teljes záródása a benne lerakódott üledék összletek meggyűrődésével, valamint a határoló kontinensek összeforrásával (kollizió) jár. (A meggyűrt üledékek kisajtolódva, a határoló kontinensekre borulva takaró redőket al­kothatnak.) A gyűrt övezet aztán kiemelkedve hegységrendszereket alkot. A permre (kb. 270-230 m. év között) az asztenoszférából kiinduló áramlatok a kontinensek szokatlan, a földtörténetben valószínűleg példa nélküli eloszlását hozták létre. A kontinensek összeforrásával egyetlen szuperkontinens, a Pangea alakult ki. Ebbe a Pangeába ékelődött be öbölszerűen az Egyenlítő mentén elhelyezkedő K-Ny irányú Tethys óceán. Amíg Ny-i részén tehát ahol a Kárpát medencét alkotó kéreg­darabok is elhelyezkedtek a triászban (230-195 m év), csak nagyon keskeny óceáni ág létezett, a júrában ez fokozatosan szélesedett. A szélesedést minden bizonnyal asztenoszféra áramlatok kialakulása tette lehetővé. A kialakuló hátság mentén az óceán kérge nőtt, ami újabb és újabb óceáni részek kialakulását eredményezte. Az Eurázsiai-hegységrendszer végső soron a Tethys bezáródásával alakult ki, miután az óceáni kéreg alábukása következtében az óceáni medence szélessége egyre csökkent. Kiderült azonban, hogy a Tethys ún. mediterrán, tehát nyugati részében a lemez­­tektonikia alkalmazása nem könnyű, mert egyrészt a Tethys kinyílása összetett folya­mat volt, másrészt a Tethys medencéjébe idősebb, kisebb lemezek kerültek, amelyek az összezáródás során változatos irányokba mozoghattak és megszabták a gyűrődések helyét, irányát, esetleg idejét is A lemeztektonikának a mediterrán területekre tör­tént alkalmazásával nyert elgondolásokat az alábbiakban próbáljuk meg összefog­lalni''', ', l­. a) A kialakult keskeny óceáni ág továbbfejlődése a mezozoikumban a két ve­­regyes (kontinentális és óceáni részeket tartalmazó) lemez eltávolodásával ment végbe. Ezek a lemezek, az eurázsiai, illetve Gondwana föld (a déli félgömb összes kontinense alkotta) és a hozzájuk tartozó Tethys, óceáni kéregrészekből álltak. Ezt

Next