Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
rögös ösvényét követtük; mi, a’ kik bízva az örökléttel biztató szent hit’ ígéreteiben azt váltottuk, hogy a’ legnagyobb háborúságok közt is kötelesség az élet : mi, mi csalódnánk meg legrútabbúl, az élet’ kárpitja’ lefordulásakor? Ellenben azon bölcselőknek volna igazságuk, kik Lamettrie vezérlete után indulva, minket emberekből barmokká tenni igyekezének, és velünk, mint e cselekvők, — L hommé machine, és L hommé plante czímű munkáiban — azt akará elhitetni , hogy nem vagyunk többek, mint gépek ’s növények, és balgaság e' földi létet az öröklét’ dombtükrében tekinteni, melly ezt elferdíti, és torzképben mutatja, és így ez az igaz hit, hogy a’ fölény csak üres eszmény, az erény öncsalás, a’ vallás idegkóros érzelgése ellenben szerintük erős lélekre mutat a’vallás’ lidérczeit megvetni, kedves hajlamainkat követni, és úgy élni mint idősb testvéreink, a' nálunknál jóval okosb barmok, mellyek úgy élnek mint ez arasznyi lét kívánja. Az „erős lelkek“ embergyalázó bölcseletét még a’ múlt század’ végén gyökeresen megczáfolá Teleki József gróf ,,Essais sur les esprits forts“ czímű munkájában; de megczáfolta ezt már az ősz régiségben a’ harczkész, és fegyveresen született Pallas’ jelve, meg ennek értelmezője , a'nagy Socrates, szép életével és hősi halálával; meg a’ népek’ öszhangzó hite ; meg nemünk legnemesbjeinek szívérzelmei, kik közöl most elég legyen Kazinczynkat felhozni és szép szavaival e’ fenséges tárgyalást bérekeszteni: Kérdd a’ szívtől, mit súg e’ homályos szent hit. ’S derítsd fel elmédnek komoly képzelményit. Csald meg szemed , ’s tagadd , a’ mit ez tisztán lát, Hajiasz barátodnak ha fogadni szavát. Mondd , hogy atyád még él , mert még él szivednek ; ’S vége az halálban nincsen az életnek. Mondd : az a’ szebb és jobb kezdetét ott veszi, Hol porond hajlékát a’ lélek leteszi. A’ mit egy szép álom feste Scipiónak , ’S Plato , ’s Virgil költött, nézd te is valónak. ’S látod a’ szívcsodát, igen nagy csodát tesz . És hogy ez nem roszabb birtokunk , mint az ész. Ennyit Pallas’yelvének metaphysicai becséről, és eredményéről ; most már /térjünk át ennek politicai fontossága' vizsgálatára. Pallasban nem csak a’ személyesített természet, és az ezt kormányzó fő bölcseség tisztelteték , hanem a' társalmakat, és városokat védő, rendező, és fölvirágoztató , ’s így a’ társalmi életet szépítő bölcseség is, és az, mit ma politicának nevezünk. Igen érdekes azt látni, mi parányi forrásból eredett a’ helléneknél e’ fontos tudomány, és mi kisded magból nőtt fel a’ kormánytatnak ma már gigási nagyságra nőtt élőfája. Első eredetét ennek a’ palladionban kell keresni, melly egy igen régi hagyomány szerint, az égből hullott alá Troas tartományban, mit egy llus nevű phrygiai főember talált meg, és e’ palladion nem egyéb vala, mint egy durva faragott fa vagy köbáb, melly jegyze egy fegyveres szüzet , de a’ mit ilus a’ trójai király