Szalai István: Tapasztalati lélektan (Pest, 1858)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Szontagh Gusztáv az 1856. decemberi akadémiai gyűlésben „Egy kő az egyezményes magyar philosophia templomához“ című értekezésem tartalmára nézve ellenvetéseket olvasott föl, melyek közöl ezek a legfőbbek: 1. Hogy én anyagi elvet is vettem föl, holott anyagi elve a philosophiának nem lehet , és hogy az én anyagi elveim tárgyas ismeretek igazolására nem használhatók, philosophiát elvből nem lehet hozni. Igaz, hogy én anyagi elveket is állítottam föl, és igen világos példát hoztam elő, hogy azokat mikép lehet tárgyas ismeretek igazolására használni. És kérdem, miután inductio útján vagyis elemző úton föltaláltuk az elveket, miért ne lehetne ezen elvekből synthetikai úton lehozni a philosophiát. Hiszen elvekből a philosophiának nem a tárgyait — mert ezeket isten maga teremtette — hanem a tartalmát vagyis a philosophia tárgyairól való ismeretet, tudományt, hozzuk le. Más a philosophiának a tárgya, más a tartalma, más az alakja. Tárgyai istentől függenek, a róluk való tudomány tartalma vagyis anyagja, azaz ennek igazsága magukon a tárgyakon kívül az anyagi elvektől, alakja vagyis ennek igazsága pedig az alaki elvektől függ. Röviden szólva: a philosophia tárgyait teremti az isten semmiből, azon tárgyakról tanító tudományos rendszert vagyis a philosophia tartalmát teremti az ember a tárgyakról elvont elvekből, azaz azon alapgondolatokból, melyeket vizsgálódó lelkünk a tárgyakról öszvegyűjtött; végre a tartalom alakját teremti az ember a logika alaptörvényei szerint. Látni való tehát, hogy azon anyagi elveket, törvényeket, melyekből a philosophia tartalma alakíttatik, nem magunk teremtjük a priort, hanem azok már oly szorozmányok, melyek-