Heinrich Gusztáv: Boccaccio élete és művei. A legújabb kutatások alapján (Budapest, 1881)

Bevezetés

BEVEZETÉS. Az olasz renaissance nagy triászából Dante hatalmas alakja már régibb idő óta áll kellő fé­nyében és imponáló magasztosságában az utókor szeme előtt, és Petrarca vonzó személyisége is kilépett már, főleg az utolsó évtized beható nyo­mozásai következtében, a mondák ködös légköré­ből. Mind a kettőt már nemcsak nagy költőknek, határozottan körülvonalzott jellemeknek, hanem egyszersmind az ókor eltemetett eszmevilága legfontosabb, legmunkásabb, legérdemesebb meg­­újítóinak, fölelevenítőinek ismeri a jelenkor. Csak a harmadik, csak Boccaccio, ki érdekes meséivel elragadta nemzetét és korát, kinek elbeszélései meghódították egész Európát, kinek eleven be­­szély keit meg ma is, noha lopva, élvezettel olvassa minden nemzet és minden nemzedék, — csak Boccaccio nem él plastikus alakban a jelenkor tudatában. Nem a kor ebben a hibás, legalább nem csupán a kor. 1*

Next