Buday László: Népünk halandósági viszonyai (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 2/1., 1917)
NÉPÜNK HALANDÓSÁGI VISZONYAI. Nehéz kiragadni magunkat a háborús gondolatok hatása alól, s minden dolgunknál, amit az íróasztal mellett, búvárkodással, a békés munka szokásos módján végzünk is, szinte követelően lép föl az a kérdés : hasznos-e ez a munka a mostani rendkívüli viszonyok között, várhatunk-e tőle eredményt a háború küzdelmei között, vagy a háború utáni nagy reorganizálás idejére ? A m. kir. központi statisztikai hivatal akkori vezetője, Vargha Gyula tagtársunk már három évvel ezelőtt elhatározta, hogy közegészségügyi statisztikánkat egy fontos fejezettel egészíti ki, s a különböző halálokok folytán elhúnytakat foglalkozásuk és koruk szerint is részletezi, hogy a halálra legnagyobb befolyással bíró tényezőknek együttes hatását tehesse szemlélhetővé. Fontos kérdésnek látszott ez még abban a háborús veszedelmet nem is sejtő békés időben, mikor az elhatározás megfogamzott, hiszen népünk egészségügyi viszonyai meglehetős kedvezőtlenek, s megjavításukra hathatós segítséget nyújthat oly statisztika, mely a fenyegetett korosztályokra és foglalkozási ágakra különösebben felhívja a figyelmünket. A háború azonban bizonyára még sokkal megnövelte ennek a kérdésnek a jelentőségét : az egészséges emberre ezután még inkább szükségünk lesz, mint valaha, s a népünk életerejét fenyegető veszedelmek ellen még szívósabban és elkeseredettebben kell fölvennünk a küzdelmet, mint tettük volna egyébkor. 1*