Székely István: Az apokalyptika a világirodalomban (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 2/5., 1923)
A SZÉKELY ISTVÁN szerfölötti lényektől származó tanítás. Tekintve, hogy éppen Dante és a Divina Commedia ünneplésének korában élünk, talán nem lesz időszerűtlen a világirodalom ezen remekművének vallástörténelmi hátterét és irodalmi előzményeit is új oldalról megvilágítani. Az apokalyptika némileg rokon jelenség a keleti és görög misztériumvallásokkal, a pythagoreusok iskoláival, a zsidóknál az esszénus, a római Egyiptomban a therapeuta szektával, bár azoktól több tekintetben lényegesen különbözik is. A misztériumvallások vallásbölcseleti és kultusztársaságok voltak, melyek a kereszténység föllépése idején az egész római birodalomban, keleten és nyugaton széles körben el voltak terjedve, a pogány vallásokat és hitregéket tanulmányozták, azokat filozófiailag és költőileg földolgozták, allegóriáknak és jelképeknek (szimbólumoknak) tekintették, s bennük főleg természetbölcseleti és erkölcsi tartalmat kerestek, vagy beléjük magyaráztak. A vallástörténelem már túl van azon a naiv hiten, mely a zsidóságon kívül az összes régi vallásokban, az ókori nagy kultúrnépekében is csak ostoba bálványozást, élettelen tárgyak és állatok Isten gyanánt való imádását, a mythológiákban pedig gyermekes meséket, babonát, legfeljebb költészetet látott. Ma tudjuk, hogy azokban nagy kozmológiai,, filozófiai, erkölcsi tanok és igazságok is rejlettek, allegóriákba és jelképekbe burkolva, melyeket az egyszerű nép természetesen többnyire szó szerint vett anélkül, hogy azok mély értelmét fölfogta volna. Amit a nagy egyházatyák a görög bölcseletről mondtak, hogy az is az isteni kinyilatkoztatás egy neme volt, az bizonyos fokig a keleti kultúrvallásokra — babiloni, egyiptomi, hindu, perzsa és görög vallásra — is ráillik. A pogány vallásoknak ezt a mélyebb tartalmát és értelmét igyekeztek a misztériumvallások fölfedezni és megfejteni. E célra vallási szervezeteket, kultuszközségeket alkottak, melyekben vallásuk megértésére és gyakorlására összejöveteleket rendeztek, hol az istenek és a természet életét költőileg és drámailag előadták, különféle szertartásokat végeztek, engesztelő és megtisztító mosakodásokat, olajjal való kenéseket, böjtöket és másféle aszketikus csele