Illés József: Hajnik Imre és a magyar jogtörténet (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 3/2., 1928)
Hajnik Imre és a magyar jogtörténet. Irta: Illés József 1. tag. Hajnik Imre 1902 augusztus 30-án hunyta le szemét. Azóta immár huszonöt év telt el. Nem oly nagy idő, hogy egyéniségének, lényének személyes varázsa eltűnhetett volna. Még élnek sokan, akik kortársai, barátai és tanítványai voltak. Vannak még, akik lelkükben őrzik az ő emlékét, különösen itt az Akadémiában, ahol életének jó részét, mint második otthonában töltötte el. Mégis huszonöt év elég, hogy Hajnik Imre alakja az idők távlatában úgy emelkedjék ki előttünk, amint a jövendő nemzedékek is látni fogják. Hivatott kortárs Hajnik halála után áldozott itt emlékének. K. Kováts Gyula, Hajnik tanári és akadémiai életének benső osztályos társa a szakember megértésével tartott felette méltó emlékbeszédet. Nagyban megkönnyítette feladatunkat, amely más, mint az övé volt. A mi feladatunk Hajnik Imre alakját beállítani a magyar jogtörténet irodalmának nagy távlatába. Jelen tanulmányom egyes megállapításait közrebocsátottam Hajnik Imre halálakor írt nekrológban. Ez a rövid megemlékezésem azonban inkább Kovachich Márton György és Hajnik munkájának hasonló nagy vonásait emeli ki. Csak úgy tudjuk helyesen és megfelelően méltányolni Hajnik Imre tudományos működését és működésének eredményeit, ha egy pillantást vetünk a múltra. Alkalmazzuk az ő tudományos egyéniségének a megrajzolásánál azt a szigorúan tudományos történelmi módszert, amelynek egész életén 1 Hajnik Imre rendes tag emlékezete. 1917. március 27. (Emlékbeszédek XVII. k. 8. sz.) 2 Jogállam, I. évf. 1902. Vill. füzet, 637. és köv. 1.