Bartók György: A „Rendszer“ filozófiai vizsgálata (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 3/5., 1928)
A „rendszer“ filozófiai vizsgálata. A hála és köszönet érzésével lépek e helyre, hogy a M. T. Akadémia rendelkezéséből székfoglaló értekezésemet megtartsam. Hálás és meghatott lélekkel köszönöm а Тек. Akadémia kegyességét, amellyel engem tagjai díszes sorába emelni méltóztatott. Élénken érzem erőim elégtelenségét és annak a tehernek súlyát, melyet ez a kitüntetés vállaimra rak. Ebben a reám nézve ünnepélyes órában nem tehetek egyebet, mint hogy felajánljam őszinte akarattal és mély felelősségérzettel minden tehetségemet annak a nemes célnak szolgálatára, amelyet a T. Akadémia maga elé tűzött és amelynek megvalósítására soha nem ernyedő kitartással, bizakodó reménységgel, elszánt akarattal mindig példátódóan törekedett. Székfoglaló értekezésem tárgya a „rendszer“ bölcseleti vizsgálata. Ez a vizsgálat, ha csak némileg is célját éri, nem csupán a filozófiának vezet el legbensőbb szentélyébe, hanem magának az ismeretnek lényegére is világosságot vet és talán kellően felmutatja azt az álláspontot, amelyet az értekező a filozófiai kérdések tárgyalásában elfoglal. Ilyen értelemben egyúttal vallomástétel is. A filozófiatörténet folyamán nem egyszer találkozunk olyan nyilatkozatokkal, amelyek a rendszer bölcseleti fontosságára mutatnak reá ; de hiában keressük a fogalomnak systematikus fejtegetését még Kantnál is, aki pedig — amint alább látni fogjuk — először állította a rendszer fogalmát a kutató elemzés középpontjába. Napjaink bölcseleti irodalmában is gyakran találkozunk olyan kijelentésekkel, amelyek a rendszer fogalmát a bölcselet lényegével szorosan egybetartozónak állítják. E kijelentések egy része kétségtelenül a filozófia lényegének legbensőbb megéléséből fakad (pl. Rickert, N. Hartmann, Hönigswald, Pauler műveiben), másik részének forrását