Kenéz Béla: Európa földb1rtokpolitikája a háború előtt és a háború után (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 3/10., 1930)
Európa földbirtokpolitikája a háború előtt és a háború után. Irta : Kenéz Béla. A földbirtokpolitika: a föld és nép harmóniájának megteremtése vagy megvédése az állam beavatkozásának eszközeivel, jóformán egyidős a szervezett állami élet történetével, de olyan széleskörű és gyökeres sohasem volt, mint a századfordulót megelőző és követő évtizedekben. Ezt a körülbelül félszázadnyi korszakot azonban két részre bontotta a háború véres cezúrája és olyan tátongó szakadékot vágott közéjük, hogy a háború utáni földreformokat a háború előttiek folytatásának tekinteni nem lehet: indító ok, eszközök, cél és hatás tekintetében egymástól annyira elütnek. Európa lakossága 1850-től 1900-ig 130 millióval szaporodott. A népesség számának ezzel a növekvésével az őstermelés céljait szolgáló területnek lecsapolás, ármentesítés, sziktelenítés útján és egyéb eszközökkel elért gyarapodása nem tudott lépést tartani. Egyre nagyobb lett a föld nélkül szűkölködők száma, egyre sikoltabbá a panasz az aránylag mind kevesebb kézben tartott föld magántulajdonának monopóliumos jellege miatt és egyre nyugtalanítóbbá a félelem a nép és föld szükséges harmóniája hiányának vészes következéseitől. Egyre hangosabb lett a szemrehányás, hogy a földet kezükben összehalmozó kevesekkel szemben a földre éhes birtoktalanok nagy tömege és az örökös szolgaság érzésével dolgozó munkások hada áll és ezáltal élessé lesz az osztályok ellentéte és áthidalhatatlanná is, mert nem alakulhatnak ki az egyik osztályból a másikba átmenetet biztosító közbenső birtoksor