Kenéz Béla: Európa földb1rtokpolitikája a háború előtt és a háború után (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 3/10., 1930)

Európa földbirtokpolitikája a háború előtt és a háború után. Irta : Kenéz Béla. A földbirtokpolitika: a föld és nép harmóniájának megteremtése vagy megvédése az állam beavatkozásának eszközeivel, jóformán egyidős a szervezett állami élet történetével, de olyan széleskörű és gyökeres sohasem volt, mint a század­fordulót megelőző és követő évtizedekben. Ezt a körülbelül félszázadnyi korszakot azonban két részre bontotta a háború véres cezúrája és olyan tátongó szakadé­kot vágott közéjük, hogy a háború utáni földreformokat a háború előttiek folytatásának tekinteni nem lehet: indító ok, eszközök, cél és hatás tekintetében egymástól annyira elütnek. Európa lakossága 1850-től 1900-ig 130 millióval sza­porodott. A népesség számának ezzel a növekvésével az­ őstermelés céljait szolgáló területnek lecsapolás, ármente­sítés, sziktelenítés útján és egyéb eszközökkel elért gyara­podása nem tudott lépést tartani. Egyre nagyobb lett a föld nélkül szűkölködők száma, egyre sikoltabbá a panasz az aránylag mind kevesebb kézben tartott föld magán­­tulajdonának monopóliumos jellege miatt és egyre nyug­talanítóbbá a félelem a nép és föld szükséges harmóniája hiányának vészes következéseitől. Egyre hangosabb lett a szemrehányás, hogy a földet kezükben összehalmozó kevesekkel szemben a földre éhes birtoktalanok nagy tö­mege és az örökös szolgaság érzésével dolgozó munkások hada áll és ezáltal élessé lesz az osztályok ellentéte és át­­hidalhatatlanná is, mert nem alakulhatnak ki az egyik osz­tályból a másikba átmenetet biztosító közbenső birtoksor­

Next