Fodor Ferenc: A Jászság demográfiája a XVII. században (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 4/8., 1934)

A Jászság demográfiája a XVII. században* Közismert tény, hogy a magyar történeti demográfiá­nak feltűnően kevés eredményeit ismerjük eddig. Pedig éppen Magyarországon volna igen nagy jelentősége ezek­nek a kutatásoknak, mivel egyrészt azok a hatalmas méretű népmozgalmak, amelyek hazánkban a török hódoltság alatt és után lejátszódtak, másrészt a magyarságnak egyes tájak­ról való visszaszorulása és helyettük a nemzetiségeknek nagy területeken való előnyomulása és térfoglalása mind olyan tények, amelyek nemzeti szempontból is nagy jelen­tőségűvé tennék ezeket a kutatásokat. A XVI—XVII—XVIII. századokban alig volt a magyar földnek olyan zuga, amelynek lakossága meg nem mozdult volna. Az Alföldről a hegyvidékekre, majd onnan vissza­áramlott a nép. E népmozgalmak eredménye lett a mai nem­zetiségi térkép kialakulása. Mindezen népmozgalmakból csu­pán a céltudatos, külföldről származó telepítések egyikének­­másikának eredményeit ismerjük eddig számszerűleg, sta­tisztikailag. A belső népvándorlások számszerűleg telj­esen ismeretlenek. Pedig igen jól tudjuk, hogy még a ma leg­­magyarabb vidékeknek, pl. Jászságnak, Kunságnak népe is erősen megmozdult; ezek a tájak is nagy mértékben ki­ürültek bizonyos időszakokban, majd újból megteltek nép­pel. Rendkívül fontos volna tudnunk, hogy éppen ezen ma legmagyarabb tájaink népében milyen mértékben lehet meg az eredeti lakossággal való kontinuitás, s honnan kapta új települéit, milyen mértékben keveredett ez a ma tiszta ma­gyarnak talált lakosság nemzetiségi tájak népével? * Felolvastatott a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának 1933. évi december 4.-én tartott ülésén.

Next